Elkényeztetett szépfiú és racionális nő. Házasság, gyerekek tényleg reális jövőkép?
3 éve vagyunk együtt, elég viharos a kapcsolatunk. Ő más környezetből jött, mint én, az apja egy multi igazgatója, megalapozta a fia jövőjét. Gyerekként mindent megkapott, neki minden megengedett volt, emiatt nem félt balhékat sem elkövetni. Én abszolút az ellentéte vagyok, anyu egyedül nevelt, rendesen tanultam, hogy egyszer jó munkám legyen, sok barátom van, az emberek segítőkésznek tartanak. A józan ész híve vagyok és nem szeretem a nagyképű embereket.
Ettől függetlenül elrabolta a szívemet és a legtöbb örömet, de a legtöbb fájdalmat is tőle kaptam. Egy ideje azonban annyira megromlott a kapcsolat, hogy kidobtam a lakásból és szünetet tartunk. Azt mondja, hogy én vagyok neki a legfontosabb, feleségül akar venni, meg gyerekeket. De ezt én nem tudom elhinni, hogy menne, mert ő nem ilyen típus, aki képes változni.. Neki mindig az lesz a legfontosabb, hogy apuci kisfiaként bármit megtehessen a környezetével. Ha szétverik, az sem érdekli, mert ő csak perel, feljelent, fenyeget, apucihoz rohan.
Egyrészt kilépnék ebből a kapcsolatból, hogy nyugodt életem legyen és vége legyen a hazugságoknak, meg a vitáknak. Másrészről viszont borzasztóan szeretem és nagyon hiányzik, mióta nem lakik itt. Tűz és víz vagyunk és fogalmam sincs, hogy ez jó, vagy rossz. 26 éves vagyok és szeretnék megállapodni, meg nagyon szépen hangzik a közös élet, amiket ígér, de nem tudom, hogy van-e értelme az egésznek, ha ő ennyire nehéz eset és nem hajlandó változni. Ti mit tennétek a helyemben?
Én felelősségteljes és önálló no meg persze normális életképpel, gondolkodással rendelkező FÉRFIT AKAROK a gyerekem apjának, nem ilyen tutyimutyit...
Én inkább szenvednék pár hónapot, okozz örömet egy normális pasinak, olyannak aki megérdemel Téged!
24/N
3 hete, mióta nem beszélünk, nagyon szenvedek. Mindig arra gondolok, mit csinálhat épp, jól van-e, hogy ébredt reggel, van-e tiszta inge. Ezek ilyen hülyeségek, de mégis annyira nehéz nem venni róla tudomást. Hívogat, üzeneteket küld, hogy béküljünk ki, nem tud nélkülem élni. Én meg fájó szívvel nem reagálok. Múlthéten egy közös barátunk szülinapja volt, én igyekeztem gyorsan lelépni, hogy ne találkozzam vele, aztán persze mégis megtörtént, ott állt a kedvenc ingében, megtört fejjel és valahogy először éreztem rajta, hogy valami őt is legyőzte. És jöttek a hülye pillantások a többiek részéről, hogy rajtam kívül mindenki tudja, hogy ő hozzám tartozik. És ezt nem tudom, hogy fogom elfelejteni, ha már végleg szakítunk.
Másokkal rossz ember, engem szeret, de engem meg az bánt, hogy másokkal kegyetlen. Gúnyos, mindenkit lenéz, alájuk tesz valamivel. És ez az apacentrikusság meg..27 évesen már nem is ismerek olyat, aki ennyire az apjától függne, mint egy gyerek. Mesélte, hogy mikor gyerek volt, akármilyen bántás érte, mindig azzal vágott vissza, hogy az ő szülei gazdagok és bárkinél többet ér. És emiatt sokszor kiközösítették, de ez nem érdekelte, mert az apja elvitte olyan helyekre, ahol hasonló gyerekekkel tudott ismerkedni. És hogy sosem szeretne megint olyan ember lenni, mert már rájött, hogy az emberi értékek fontosabbak. De mégis annyi hülyeséget csinált, hogy már nem bírtam tovább és félek, hogy ennek sosem lesz vége.
Drága kérdező hidd el az ilyeneknek annyira megy a sírás-rívás, önsajnáltatás, mint amilyen prímán megy másokba belerúgni. És ezzel téged is lejárat elvégre ha neked jó talán még te is egyet értesz vele a külvilág szerint...
Ez a kisfiú most elvesztette a játékát pedig nem ehhez szokott és ezen már apuka sem segíthet. Most az érzelmeidre bazírozik hátha megbocsájtasz. Nem tudom neki eszébe jut-e kora reggel, hogy mi lehet veled.
Elég gusztustalan jelleme van az ilyenektől a falra mászom. A baráti körömben volt ilyen fazon kettő is. Testvérek voltak. Már a negyven felé járnak de egyiknek sincs egy normális kapcsolata, olyanok, mint rég. Néha megeresztenek egy hisztit, amíg kisírják, hogy minden az ő akaratuk szerint legyen aztán meg megy minden a régiben.
Legszívesebben alájuk rúgnék de szerencsére nem rokonok. Egyszerűen nem vagyok képes férfinak nézni az ilyet.
Tarts ki nyugodtan nem fog sokáig fájni. Neki nem az fáj, hogy neked rossz hanem az, hogy neki rossz. Ha nem képes változni nem is vagy neki fontos, de még saját magának sem. Ne dőlj be a szomorú szemeknek az ilyen csak saját magát sajnálja.
Emile Zola mondotta egyszer: Olyan furcsák a nők, néha azzal szórakoznak, hogy feláldozzák magukat.
Tanulj belőle!
Tök mindegy, kik vagytok. A lényeg, hogy szeretet = elfogadás, ti viszont erre képtelenek vagytok.
Nem igaz, hogy szereted, ha szeretnéd, nem akarnád, hogy "hajlandó legyen változni". Hiányozni hiányozhat, megszokásból vagy mert nem jó egyedül lenni.
És nem elég, hogy elfogadni nem bírjátok egymást (kicsit mintha le is néznéd...), még boldog sem vagy mellette.
Mi a kérdés?
nem csak az a fontos, h veled milyen, hanem hogy másokkal hogy viselkedik. beléd szerelmes, még szép, h nem lesz suttyó. másokat meg lexar, nem szereti őket. mi lesz, ha elmúlik a nagy lamúr, és veled is ott tol ki, ahol tud?
normális, érett nő nem csak azt nézi, hogy vele milyen a párja, hanem h másokhoz hogyan áll hozzá.
milyen értékrendet ad majd át a leendő gyerekének? hogy pénzzel mindent el lehet intézni? fuss apuhoz minden bajoddal, ne tanulj meg önállóan felelősséget vállalni?
ugye nem ilyen gyereket szeretnél?
megvan a válasz?
Szia!
Én csak annyit teszek hozzá, hogy szüleim vállásánál a bíró szerint azért nem működött a házasságuk mert tűz és víz voltak.
Gondolod megéri neki gyereket szülni? Szerinted tud változni? Eleve haz azt akarod, hogy változzon az szerinted teljes elfogadás, szerelem?
21/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!