Mit gondoltok, szerethet még?

A fél év alatt párszor próbált beszélgetést kezdeményezni, de volt, hogy nagyon bunkó voltam vele, szégyellem is magam miatta.

Egyszer sem találkoztunk, a távolság miatt.

Azt mondta, amikor külföldre mentem doolgozni, hogy bármeddig kitartana mellettem, a távolság nem gond. Ennyire komolyan gondolta volna? Eddig mindenki megcsalt, és számomra teljesen új az az érzés, amit irántam érez.

A félreértés az én hibámból történt, ugyanis el akartam menni haverokkal bulizni és úgy állítottam be, hogy nincs kedvem menni de muszáj, mert a haverok rám parancsoltak.

Neki rosszul esett, hogy azt csinálom, amit a haverok mondanak, és egy hónappal később mondtam neki, hogy én is menni akartam.

Nem tudom, miért csináltam ezt, mert sosem mondta, hogy ne menjek ide, vagy oda, tényleg bárhova mehettem. Megbeszéltük, hogy nem tiltjuk meg egymásnak, hogy elmenjünk külön valahova, csak szólunk a másiknak róla. És ő valóban tartotta magát a megbeszéltekhez, nem úgy mint az eddigi barátnőim.