Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit tegyek, hogy szeressenek...

Mit tegyek, hogy szeressenek kamasz lányaim?

Figyelt kérdés
egy anyuka vagyok, és úgy érzem, nem szeretnek a 16-17 éves lányaim. Mi az amire szükségük van vajon? Beszélgetni nem lehet velük, hiába faggatom őket, segíteni nem segítenek otthon semmit, jóformán nem is látom őket. Mi kedvesek vagyunk velük és elengedjük őket mindenhova, megkapnak mindent, persze mértékkel. Fiatalok válaszaira lennék kíváncsi.
2009. aug. 10. 09:54
1 2 3
 11/23 anonim ***** válasza:
100%
Én nem vagyok fiatal. De a gyerekeim teljesen másfajták voltak,mint amiről te itt most írsz. A mai mindent megengedő nevelés eredménye ez a fajta beállítódás. A problémák majd később fognak igazán jelentkezni. Ha nem állítanak valaki elé követelményeket, ha mindent megengednek,megvesznek és ráhagynak egy gyerekre, később ezt nem pzitíyumként,hanem nemtörődömségnek fogják felfogni.Hamarosan a fejedre nőnek, (bár már szerintem inkább nőttek),és nem fognak egyáltalán rád hallgatni. De ez nagyban nevelés kérdése. Bocsánat,hogy megkérdezem,de mit csináltál 16-17 évig? Irány a lepontozás! (Ha itt valaki igazat ír,rögtön lepontozzák, én akkor is vállalom a véleményemet,mert már rengeteg szülőnek segítettem rendbetenni,amit elrontott,csak az a baj,hogy hozzám már akkor kerülnek a gyerekek,amikor gyxakorlatilag kezelhetetlenné válnak. Legtöbbször,amikor már elcsattant az első pofon természetesen a gyerek részéről. Szerintem ne várd meg!!
2009. aug. 10. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/23 anonim ***** válasza:
100%

Kedves Kérdező!


Elnézést kérek, hogy beírok, holott én nem fiatal vagyok, hanem egy gyakorló anyuka (17 éves fiú és 18 éves lány gyermekkel)...

Látom, nagyon kétségbe vagy esve és segíteni szeretnék, mert VAN jó módszer, hogyan találd meg a közös hangot a gyerekeiddel. :D


Nálunk kb. 4-5 éves korukban "borult a bili", egyszerűen nem találtam a közös hangot, általában kiabálás és sírás lett a dolgok vége : az egyik szobában ők sírtak, a másikban én...


Teljesen kikészített, hogy nem akartam a gyerekeimet állandóan fegyelmezni, de szinte ők provokálták ki, valósággal elégedettek voltak, ha kiborítottak!


Na, a vége az lett, hogy tanácsot kértem egy gyermekpszichológus barátnőmtől, aki ajánlott egy könyvet :


Thomas Gordon : P.E.T. (A szülői eredményesség tanulása)

Kipróbált út a kölcsönösen boldog szülő-gyerek kapcsolathoz


Én lelkesen még aznap megvettem, beleolvastam és elkeseredtem : a minta szerinti párbeszédek számomra tök-bárgyú szövegeknek tűntek, el sem tudtam volna képzelni, hogy ÉN ÍGY BESZÉLJEK????... ("... Látom, fontos neked ez a kisautó!...") 8-[


Aztán újabb csete-paték után megint elővettem a könyvet : ha beledöglök, akkor is megtanulom és kipróbálom!!!


Mit ad Isten : már az ELSŐ alkalommal (számomra is döbbenetesen módon) működött a módszer!!! :D


A gyerekeim érdeklődve rám figyeltek, kinyíltak, kedvesek és aranyosak lettek, elmondták, hogy mi a bajuk (Istenem, csupa kis dolog, amit megbeszélve már meg is oldottunk), vége lett a fegyelmezéseknek, büntetéseknek, durcáskodásoknak! Megtaláltuk a közös hangot!!!


A módszert ("értő figyelem") azóta is folyamatosan használom, már észre sem veszem, beépült az életembe és rájöttem, hogy ezzel a kollégáim, barátaim, főnököm is "kenyérre kenhető" lett... :D

A gyerekeim osztálytársai is azonnal a bizalmukba fogadtak, de a dühös bolti pénztárosnőt is 1 mondattal le tudom csillapítani! :]


Tovább fejlesztettem a módszert az "én-üzenet"-tel, ami a másik fél felé jelzi a pillanatnyi állapotomat (szomorú vagyok, vagy örülök, vagy fáj a fejem, stb.), ez is segíti a módszert, mert megérteti a környezetemmel, hogy én is ember vagyok, én is lehetek fáradt, vagy éppen boldoggá tesz az ő sikere... :D

Ezzel is közelebb kerülünk egymáshoz.


Nagyon ajánlom neked is ezt a könyvet, rá fogsz jönni, milyen hihetetlenül kis apróságokon múlik, hogy megtaláljátok a közös hangot...

Néhány kis trükkös mondat megnyitja a másik embert és aki soha nem beszélgetett veled, az is hosszasan fog beszélgetni veled ezután!


Elmondhatom neked, hogy a gyerekeim mindenbe beavatnak (még a "titkos" cigizésekbe is), nálunk ismeretlen a bezárkózás és a nembeszélés. Minden dolgukról tudok, de nem azért, mert faggatnám őket, hanem mert ők mesélik el maguktól, kérdezés nélkül is. Imádnak itthon lenni, mondják is, de egyikük sem jár el bulizni, pedig nem akadályoznám, sőt!...


Hát, remélem, tudtam neked segíteni, szurkolok, hogy szót érts a lányaiddal, nagyon megértem, hogy szenvedsz a jelenlegi helyzetben... :-(

2009. aug. 10. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/23 anonim ***** válasza:
100%
Naponta legalább egyszer étkezzetek együtt. Így kötetlenül együtt töltötök valamennyi időt, és van alkalom megbeszélni, ami foglalkoztatja őket, titetek.
2009. aug. 10. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/23 anonim ***** válasza:
48%
11.18! Nem érted az oldal lényegét: nem lecseszni kell szegény anyukát, hanem a rengeteg tapasztalatodból villantani neki valamit, hogy jobbra forduljanak a dolgai. Segíts neki! Én nem tudok a gyakorlatban segíteni, csak annyiban, hogy ez is egy korszak, jobbra fog fordulni, nagyon jó tanácsokat kaptál, ne keseredj el.
2009. aug. 10. 12:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/23 anonim ***** válasza:
75%

11:18 vagyok


Kedves 12:04-es beíró!


Nem tudom, mit értettél félre, vagy egyáltalán el sem olvastad a beírásom (?), honnan vetted, hogy lecsesztem a Kérdezőt?! 8-o


Többször beírtam, hogy SEGÍTENI SZERETNÉK!!!


Egyetlen lecsesző szavam vagy mondatom sem volt tudtommal, sőt!!! Abszolút megértem a problémáját, ezt is többször beírtam!


Szerinted nem éppen azt csináltam, hogy a tapasztalataimat átadtam neki??? 8-o


Valamit nagyon félreolvastál (vagy el sem olvastad a beírásom, csak a szemedbe ötlött 1-2 szó?)...


Ne haragudj, de nagyon sértő a kritikád, úgy érzem egyáltalán nem érdemlem meg, nagyon igazságtalan vagy!!!

2009. aug. 10. 12:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/23 anonim ***** válasza:
100%
Én egy 33éves anyuka vagyok,nekem is van egy 14éves lányom.Tombolnak a hormonjaik,ezért ne lepődj meg,hogyha sokszor utálatosak veled.Probálj megbízni bennük és ne faggasd nagyon őket.Amit akarnak úgy is elmondják maguktól.Gondolj bele te milyen voltál ennyi idősen?Biztosan megfognak változni,ha látják rajtad,nem akarsz minden lépésükről tudni.De nagyon fontos,hogy ismerd a barátaikat,ha elengeded őket időbe érjenek haza.Az is fontos,hogy telefonon bármikor eltudd érni őket,ha te úgy érzed.
2009. aug. 10. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/23 anonim ***** válasza:
100%

Nyugi biztosan szeretnek csak hát ez a fránya kamaszkor.

Te viszont túl engedékeny szülőnek tűnsz. A lányaid már nem kislányok és bizony a szabályok rájuk is vonatkoznak. Nem kell mindent rájuk hagyni. Az nem jó! Nyugodtan fogd be őket segíteni. Ha szemtelenek nem fogadnak szót vagy engedély nélkül mennek el otthonról büntesd meg őket nyugodtan. Mutasd meg ki a főnök. De közben néha vedd lazábbra a gyeplőt. Pl hétvégén buli mozi stb. De csak ha ők is úgy állnak hozzád. Tudod valami valamiért? De közben biztosítsd őket hogy szereted és számíthatnak rád.

Tudom nehéz de most keménynek és egyszerre megértőnek kell lenned, különben lehet hogy örökre elkallódnak a lányaid.

2009. aug. 10. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/23 anonim ***** válasza:
100%

A szeretetüket nem tudják vagy akarják még ilyenkor kimutatni, az a céljuk, hogy mielőbb felnőttnek látszanak, ilyenkor Anyuval menni valahova ciki.

Én így gondolkoztam ennyi idősen.

Most vagyok 24, nem lakom otthon, de minden nap keresem Anyukámat és nem győzöm bepótolni azt amit tinédzser koromban nem mutattam ki neki. Én Anyum is így viselkedett mint te. Kicsit mindig olyan volt mint a barátnőm, de faggatni én se hagytam magam.

Kamaszok, hidd el pár év és megváltoznak. Mennek majd hozzád tanácsért és mikor majd jönnek az unokák, le sem szállnak rólad, ők fognak téged faggatni, hogy állj melléjük :)

2009. aug. 10. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/23 anonim ***** válasza:
76%

Ha nem hajlandóak beszélgetni veled, annak jó oka van. Valószínűleg - vagyis biztos hogy nem - nem szolgáltál rá a bizalmukra. Nem arra lenne szükségük, hogy mindenhova elengedd őket, hanem hogy jó példát mutass. És ezalatt azt értem, hogy lássák, hogy az anyjuk egy jófej muter, aki törődik magával, megbecsüli magát, szereti amit csinál stb., és hiteles. Azt kell tenned, amire nevelni próbálod őket. Én az anyámmal már régóta nem tudok semmiről beszélni. Egyszerűen már az is kínos, ha csak pár mondatot nyögdécselek neki, mert annyira nem tanított semmire. Az oké, hogy már négyévesen olvastam, de a szerelemről, vagy az anyagi dolgokról soha nem beszélt nekem, mindig kerülte a témát. Politikáról már nem is merem őket kérdezni, mert csak a vállukat vonogatják. Nem lehet, hogy nálatok is ez a helyzet? Hogy érzed, ahogy eltávolodnak tőled, és most próbálod őket "visszahódítani"? Az én anyám pontosan ezt csinálja, és kétségbeesetten próbál mindenfelé elhívni meg anya-lánya beszélgetést kezdeményezni. Miután évekig semminek nézett.


Nah elnézést a kifakadásért, csak már az agyamra megy az egész. Veletek biztos nem ez van, lehet, csak túlreagálod. Örülj neki, hogy eljárkálnak és vannak barátaik.

2009. aug. 10. 18:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/23 anonim válasza:
100%
(bocsánat, a 11.18-as válaszolónak üzenem, hogy 2 db 11.18-as van, és szerintem nem Neked szólt a kritika, hanem a másiknak)
2009. aug. 10. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!