Mit tehetnénk a 18 éves öcsémmel? Nem hallgat meg minket, alig van itthon pedig csak jót akarunk neki. Nem tudom mi történhetett.

Gondolom te lány vagy, de ha nem, az is mindegy. Az emberek nem egyformák, még akkor sem, ha testvérek.

18 éves és fiú. Mit csináljon? Üljön otthon és nézze a szülőket?

Nem azt mondom, hogy ez követendő példa, de miért akarnátok bekorlátozni?

A drogokat nem tudod abból megállapítani, hogy néha rosszkedvű, máskor meg szomorú. Ez emberi tulajdonság, és nem drogfüggőség.

Ismeritek a barátait? Honnan van pénze inni?

Érdemes valami konkrét teljesítendőhöz kötni az ellátmányát. Osztályfőnök? Iskolatárs? Valaki csak tud róla pár dolgot.

Valahogy -akár segítséggel- szembe kellen néznetek azzal, hogy valamit nagyon elszúrtatok.

Az öcséd menekül előletek, és folyamatosan "segítségért kiabál", de Ti ehelyett okoskodtok neki, féltitek és úgy bántok vele, mint egy "hülyegyerekkel".

Ha nem érdekelnétek, haza se jönne, de újra és újra reménykedik valamiben, amit nem kapott/kap meg tőletek. De ez nem fog örökké tartani, egyszer csak feladja és végleg lelép, úgyhogy anyukádnak és Neked kellene elmennetek egy hozzáértő szakemberhez (pszichológus) végigbeszélni a témát, és tisztázni, hogy miben kellene másként viszonyulnotok hozzá a "siránkozás, féltés, jajgatás" helyett, mire is van VALÓBAN szüksége a fiúnak!

Akkor talán van esély, hogy megkapja azt, aminek most az illúzióját a drog adja meg és rendeződjön a kapcsolatotok, míg ha így folytatjátok, végleg elvesztitek.