Azért lázadok, mert kisebb koromban szogorúak voltak velem itthon?

A nevelés sokban rondíthat az ember életébe, vagy széppé teheti. De ami a végén számít az az akaraterő és a jellem.

Az egy dolog, hogy milyenek a körülmények és az egy másik dolog ,hogy te mit akarsz tenni, milyen akarsz lenni.

mivel eddig nem élted ki a lázadó korszakodat, ezért ki kell élned most. egyszer mindenki felnő, valaki később kapja meg a lehetőséget de mindig van út.

engem is korlátoztak, én előbb lázadtam. egyszerűen nem voltam hajlandó tanulni, megbuktam 15 évesen és akkor észbekaptak hogy talán engedni kéne kicsit a gyeplőn.

a többi dologban kijátszottam őket. nagy igazság hogy a tiltás hazugségra nevel.

volt hogy elloptam apám apróját a zsebéből és azon vettem borotvát meg kis szemceruzát. nem hagytam magam, ha a tanulás miatt üvöltöztek leléptem, akkor meg bepánikoltak hogy biztos egy drogtanyán vagyok.

befestettem a hajam engedély nélkül feketére, hogy normálisra le se lehessen szivatni és visszacsinálni :D

kiszabdaltam a gatyáimat, a felsőimet, visszavarrták, újra.

nem tudtak megfékezni amiben nem akartam, verés és fenyegetés semmit nem ért. ha a szobába zártak leengedtem az összekötött lepedőt az ablakon és kimásztam.

18 éves koromra engedtek már mindent ezt elértem de kemény út volt odáig. Viszont megtanultam hogy erős akarattal és harcolva bármit el lehet érni így azóta is törhetetlen az akaratom.

Volt hogy ilyen kis nyári állásra egy csomó lány jelentkezett. én kitettem a melleimet, megmondtam a főnöknek hogy bármit vállalok nekem minden áron kell az az állás és én leszek a legjobb ha felvesz.

és ez annyira megtetszett neki hogy felvett és nem is kért semmi perverz dolgot csak azt mondta hogy azzal nyertem hogy ilyen határozottan tudom mit akarok.

amúgy legtöbbször én is kerülöm a konfliktusokat. olyan 2-őt se tud szólni - félénk kislánynak tűnök, csak akkor vagyok radikális ha valamit nagyon szeretnék.

viszont ezzel a kis visszahúzódónak látszó félénkséggel igazi aduászt tartok a kezemben, így játszom ki egymás ellen az embereket hogy a végén úgy legyen ahogy én akarom.

én is törekszem hogy minél jobb külsőm legyen mert ezt próbálták elnyomni és mert rájöttem mennyire ezt nézik mindenhol, csupa jó tulajdonságot társítanak hozzá, meg vetítenek így rám még ha nincs is meg bennem és mindent sokkal könnyebben elérek ha "cuki" meg szép vagyok.

hát erre tanít az a bitang nagy szigor

Nem a szüleid szigora ellen lázadsz, a megélt régi negativ élményeket feledtetnéd igy magaddal és a világ figyelmét hivnád fel arra, hogy te már nem vagy olyan béna mint voltál.

Felesleges köröket futsz, sőt akár ugyanabba a helyzetbe is kerülhetsz mint anno, csak mostmár felnőtt fejjel önszántadból.

Ezek a körök azért feleselgesek mert azokra a negativ élményekre amiket átéltél már a kutya sem emlékszik csak te. Majd elmész az oszálytalálkozóra dekorativan, elönyös oldalaid kidomboritva és arra a helyre kerülsz ahová mindig is vágytál. Viszont ha elmész és nagy túlzásokba esel, mondjuk lesz 16 karika az orrodban mindenkinek eszébe jut majd hogy ja ez volt az a lány akinek még a füle is szőrős volt.

Épp az ellenkezőjét éred el ezzel a felhajtással mint amire vágysz.

Én pont az ellentett vagyok.

Az én mamám a saját korában 10/10 nő volt. Anyukám már nem örökölte a szépségét és ezért a mamám nem is volt annyira büszke rá. Pechemre én kiköpött mamám vagyok. Ezért belőlem is világszép lányt akartak faragni.

Emlékszem már 2-3 éves koromban szín csipkebugyim volt és loknis ruhácskáim. Úgy 5 évesen megkaptam az első baba sminkkészletem, amiben rendesen volt használható púder, rúzs, szemhéjfesték. Kicsi koromban nagyon élveztem.

De tini koromban jött a szőrtelenítés, az első magassarkúm 13 éves koromban kaptam. Addig kellett gyakorolnom a járást, még nem ment.

Akkor megutáltam ezt az egész nőiesdi dolgot. Nem jártam többé cini ruhába, nem szőrtelenítettem, nem sminkeltem, és nem jártam magassarkú cipőben.

Számomra annyira a semmiért valóak ezek a plusz dolgok. Persze csinosabb lesz az ember, de attól még testet nem cserél.

Kicsit meg is híztam.

És én így érzem jól magam, hogy nem kell folyton úgy kinéznem, mint egy kirakati majom.

én ezt nem nevezném lázadásnak. szerintem szuper ha kísérletezgetsz keresed a helyed. hidd el jóval idősebb korban is csinálja még ezt az ember. lehet soha nem is áll le vele. és senki sem tudja biztosan, miért olyan amilyen. mennyiben a neveltetése, mennyiben a génjei, mennyiben a véletlen.

szerintem a lényeg annyi, hogy ne félj. ne parázz. vedd észre ha valamit szeretsz és menj abba az irányba. ne előre azon gondolkozz, hogy mi lesz majd ott a baj. majd amikor ott lesznek megtanulod kezelni a helyzeteket élőben és egyenesben :D rögtönözni jó! persze ha nem félsz.