Azért lázadok, mert kisebb koromban szogorúak voltak velem itthon?

Szóval gyerekkoromban semmit nem volt szabad, egy kislányos körömfestéstől kezdve később, a kései tinikorban való borotváláson át, azt sem volt szabad, hogy a szomszéd kisfiútól elfogadjak egy ragasztós sötétben világító csillagot. Egyszer, ne nevessetek ki, de az egyik pasiismerősöm meglátta a borotválatlan hónaljamat, már 15-16 múltam.. tesóm mondta, hogy a pasi hitetlenkedő szemmel bámulta hol az egyik oldalt, hol a másikat. Akkora égést.. ez rövidujjú felsőben is látszik.. meg még csomó dologgal voltak szigorítások, pedig nem voltam az a bulira vágyó típus, inkább álmodozó. Most, hogy 20 felett vagyok, előjött bennem valamniféle lázadás, ami eddig nem volt. Egyébként amolyan iránytó jellem vagyok egy kicsit, de ez vissza lett szorítva éveken át, most kirobbant. Most lett piercingem, most vagyok elégedetlen igazán a külsőmmel is, és teljes gőzzel teszek azért, hogy elérjem a tökéletességet. Miközben igyekszem szép lenni, ezt meg is töröm azzal, hogy piercingeket aggatok magamra. A tiltásokat, az irányítást nem szeretem, a konfliktusokat kerülöm, nem bírom, ha valaki kiabál velem, akkor otthagyom. Ez így nem lesz jó, ha lesz valakim, mert nem tanultam meg kezelni sok élethelyzetet. A szigorítás miatt lettem ilyen most? Mert ezt az oldalamat sose láttam még ilyen forméban, mint most van. A tanulásban is eláég szigorúak voltak velem, bár igaz, nem kellett sose magolnom, elég könnyen tanultam, de ha véletlen becsúszott egy kicsit rosszabb jegy, akkor balhé volt, bíztatás helyett, hogy majd máskor jobban sikerül.