Mit tegyek, ha úgy érzem, elindultam a lejtőn és ezt nem tudom megbeszélni anyával?

Anya mindig azt mondja,hogy neki mindent elmondhatok.De ami gondjaim vannak,azokat nem tudom megfogalmazni vagy ha elmondanám neki,akkor rosszul lenne és/vagy nagyon kiakadna rám.

Az utóbbi 1-másfél évben megismertem más embereket,egy más világok,egy felnőttebb és elitebb körbe kerültem és emiatt minden mást elhanyagolok.Van,hogy reggel elindulok a suliba,de útközben meggondolom magam és teljesen máshová megyek,de szerzek igazolást.De ha ott is vagyok az órán,az iskolában,akkor is agyban teljesen máshol járok vagy filmet nézek vagy szimplán alszom.A suliba egyre rosszabb jegyeket kapok,már mondta pár ismerősöm,hogy el tudják intézni,hogy jobb legyen a suliban az átlagom,de nem akarom,hogy a tanárok azt higgyék,hogy nekem egy szóra mindent elintéznek...Legszívesebben egész nap csak aludnék vagy buliznék vagy csak ülnék fülhallgatóval a fülemben vagy a barátaimmal lennék.

Félek,hogy nem tudok már leállni és még rosszabb dolgokat fogok tenni,mint eddig.Nem tudom,hogy ezt kivel beszéljem meg,amikor azt sem tudom,mit kéne mondjak.