Megtilthatja, hogy elköltözzek?

Ha szeretnél előtte kicsit kutakodni, esetleg nagyjából mire lehet számítani, akkor az alábbi témákra lehet érdemes rákeresni:

Google: "családon belüli erőszak"

Google: "érzelmi abúzus"

[link]

[link]

Ami az AZONNALI elkötözést illeti: van valami olyasmi lehetőség (vagy legalábbis nemrég még volt, szerintem van is), hogy ,,szülői ház elhagyása''. Úgy tudom, 17 évesen jogod van már hozzá (talán 16 évesen is), az engedély pedig nem szüleidtől függ, hanem a gyámhatóságtól. Azt hiszem, kell legyen hová menned lakni (legalább egy ismerőshöz, aki ezt igazolja). A szüleid felügyeleti joga megmarad, de külön élhetsz tőlük (a pontos részleteket nem tudom).

Mindettől föggetlenül, az a sejtésem, hogy ha tényleg poszttraumás stressz áll fenn Nálad, akkor a gyámhatóság akár meg is vonhatja a szüleid felügyeleti jogát (és szerintem meg is teszi, ha Te külön kéred). Nem tudom, hogy a poszttraumás stessz fennállása ,,igazolható''-e hivatalosan hozzáértő szakemberrel. Az a sejtésem, hogy igen: mert ez egy elég súlyos zavar, és sok hatása van, mélyen beleég a személyiségbe, nem lenne könnyű csak úgy megjátszani, hogy a szaki észre ne vegye a csalást. Az a sejtésem, hogy az elmondott élmények életszerűségét és főleg ÉLMÉNYSZERŰSÉGÉT hitelesen lehet vizsgálni, igazolni, Ha saját kékezeddel készített gyerekkori rajzaid, festményeid is vannak (bármiről), azoknak a viszgálata is sokat segíthet, kiegészítésül.

A szülő-gyerek közti erőszak témakörében nem vagyok eléggé otthon. De a párkapcsolati (férj és feleség közti) erőszakról eszembe jutott most valami. Van egy különösen veszélyes időszak. Ez nem más, mint éppen a kiugrás átmeneti időszaka: amikor a feleség már bejelenti a bántalmazónak, hogy elég volt, ki fogok ugrani -- de mégis ott van még pár napig, óráig, akár percig is! Na ilyenkor történik a legtöbb gyilkosság. Mert ilyenkor az erőszakos fél számára immár világossá válik, hogy ,,vége a játéknak'', de azért még az áldozat ,,kéznél van''. Mivel már úgyis minden mindegy a számára, jól megveri még egyszer utóljára, esetleg még súlyosabb irányba is elsülhet a dolog.

Erőszakos párkapcsolatokban ezért lehetőleg nem szabad előre bejelenteni a kiugrási szándékot, hanem -- lényegében -- el kell szökni. Persze ezt a felnőttek (18-évesek és azon túliak) azért tehetik meg, mert a legtöbb hivatalos ügyet utólag (a szökés után) is el lehet intézni.

Ha viszont Te esetleg már azonnal, 17-évesen is ki szeretnél ugrani, akkor egy picivel komplikáltabb a dolog. Mivel 17-évesen semmiképpen sem kerülheted meg a gyámhatóságot. Az ő engedélyükön múlik, hogy teljesítik-e ,,szülői ház elhagyása'' vagy ,,szülői felügyeleti jog megvonása'' iránti kérésedet. (A szüleid hozzájárulása szerencsére nem kell!)

A kérdés tehát az, hogy mennyire ügyes a gyámhatóság: tudja-e az eljárást a kellő diszkrétséggel kezelni. Hogy a szüleid csak akkor tudják meg a ,,kiugrásodat'', amikor Te már biztonságban vagy. Szerintem erre van lehetőség. Ha máshogy nem, hát úgy, hogy névlegesen a gyámhatóság ,,azonnal kiemel Téged a családból'', de valójában, a színfalak mögött, nem intézetbe visz, hanem tudomásul veszi, hogy külön költözöl és ismerősnél lakol. Aztán a hivatalos dolgokat gyorsan lefolytatja a hatóság, és jogilag is tisztán rendezi a helyzetedet.

Azt nem tudom, hogy a kerületedben élő gyámügyi hivatal (és a Hozzád tartozó előadó) mennyire van otthon ebben a témában. Akár ki is puhatolhatod előre, talán akár névtelenül is írhatsz neki e-mailt-t, ha az megnyugtatóbb Neked úgy. Sok múlhat a pszichológus szakértő szaván is (akit jóelőre megkereshetsz). Ha ő azt írja a szakvéleményében, hogy nagy az esély arra, hogy az utolsó napokban valami bántamazás vagy súlyos zsarolás történik, akkor a gyámhatóság jobban fog hajlani arra, hogy lehetőleg a kellő diszkrécióval intézze a dolgot.

Egyébként, ha van olyan rokonod, akivel jól kijoszz, akkor még egyszerűbb a dlolog. Ha meg tudsz egyezni ezzel a rokonnal, akkor a gyámhatóság ,,kiemel Téged a családból'' (veszélyeztetésre hivatkozva), és elhelyez Téged ennél a rokonnál. Ma már szerencsére kerülik az intézetbe vételt, és megpróbálják lehetőleg más rokonhoz helyezni a veszélyeztetett gyerekeket. A veszélyeztetés tényét szerintem alkalmas pszichológus igazolni tudja (szerintem a poszttraumás stesszt nagyon nehéz lenne megjátszani, átlagember nem képes rá). Próbálj ilyen szakembert jóelőre felkeresni.

Ha nem jön ez össze, akkor nem vonják meg a szüleid felügyeleti jogát, de ettől még elhagyhatod a szülői házat. Ezt is a gyámhatóságon kell kérni.

Az utolsó bekezdésem félreérthető volt. Úgy érttettem:

Abban a különösen szerencsétlen esetben, ha

* ha nem tudnád igazolni, hogy Téged tényleg traumatikus élmények érnek otthon,

* és még csak pszichológus szakértőt sem sikerülne találnod, aki ezt igazolja Számodra,

akkor ESETLEG (nem biztos!) előfordulhat, hogy a gyámhatóság nem vonja meg szüleid felügyeleti jogát.

De ebben az esetben is kérheted, hogy hagyhasd el a szülői házat. Ez egy külön dolog. Ebben az esetben szüleid felügyeleti joga megmarad, de nem kell velük élned.

Azt nem tudom, hogy ez a megmaradt szülői felügyeleti jog mit is jelent. Gondolom, nem sokat. Arra biztos nem szólíthatnak fel a szüleid, hogy gyere velük (hiszen akkor semmi értelme nem lenne az egésznek).

,,Szülői ház elhagyása'' iránti kérelem 16 évet betöltött gyerek számára:

[link]

Amit leírtál, abból azt sejtem, hogy ezt megkapod. Sőt, még akár többet is: akár meg is vonhatják szüleid felügyeleti jogát. Lehet, hogy még könnyebb ez akkor, ha előre felkeresel egy szakembert, aki igazolja a Számodra a veszélyeztetettség tényét. A poszttraumás stressz erre több, mint ,,elegendő'' indok (ha tényleg az van). Azt remélem, hogy az önkormányzat egyben hajlandó lesz arra is, hogy annyi anyagi segítséget is adjon Neked, hogy ne legyen olyan szorongató az anyagi helyzeted függetlenséged első időszakában.

Köszönöm a visszajelzésedet. Igen, az iskolapszichológus majdnem biztos, hogy tovább tud küldeni megfelelő szakemberhez.

Nem írtál róla, de ha esetleg volt verés is a háttérben, azt is érdemes megemlíteni, mert azok a helyzetek, ahol már a kegyetlenség is megjelenik, azok különleges szakértelmet követelnek. Jó lenne, ha a pszichológus, akihez végső soron kerülni fogsz, ehhez is értene majd.

Ha nem jön össze a dolog, akkor a két telefonszámon ( [link] [link] ) is tudnak ajánlani pszichológust.

Ha úgy érzed, hogy a pszichológus durva módon moralizál, nem hallgat meg Téged igazán, vagy felületes módon Téged hibáztat, akkor nem feltétlenül kell elkeseredned. Lehet, hogy nem ez a szakterülete, és nem ért igazán hozzá. Ekkor menj el egy olyanhoz, akiről tudod, hogy külön ehhez ért.

Azért lenne mindez jó, hogy legyen hiteles szakember, aki felmérje a helyzet súlyosságát szakmailag. Mert az ismeretek bitrokában már lehetne felelősen dönteni, mi is lenne a legmegfelelőbb lépés. Ha tényleg súlyosnak bizonyul a helyzet, akkor a megfelelő jogi eljárás már a gyámhatóság dolga lesz (ha felkéred rá), a részleges anyagi függetlenséged pedig esetleg az önkormányzat szociális osztályáé.