Nem fogadják el, hogy felnőttem. Mit tegyek?

Szóval a történet. 18 éves lány vagyok, februárban töltöm a 19-et. Őszi szünetben le akarok menni páromékhoz, akivel 4 és fél éve vagyunk együtt. Sajnos távkapcsolatban élünk, így mindig is nehéz volt a találkozásokat megoldani. Ma bejelentettem itthon, amire a válasz nem volt. Mert hogy a férfi feladata az udvarlás meg ez amúgy is csak egy mai hülyeség, hogy a lányok járnak a párjukhoz. Párom nem szeret nálunk lenni, mert túl sok a súrlódási pont a szüleim és közötte. Nekik az elejétől fenntartásaik vannak a kapcsolatunkkal szemben. Igazából sosem törekedtek arra, hogy megismerjék páromat. Ha én nem mondok pár dolgot róla, akkor meg sem kérdezik mi van. Májusban érettségizem és leköltözök hozzájuk. Ezt ők is nagyon jól tudják. Ma beszéltem egy kicsit apámmal. Csodálkoztam is, hogy sikerült nyugodtabb hangnemben. Közölte, hogy tudja, hogy ha leérettségiztem elmegyek a megyéből. Ez ellen nincs kifogása. De amíg itt élek nem mehet páromékhoz. Akár mivel próbáltam meggyőzni hajthatatlan maradt. Párom felhívta őt, de csak összevesztek.

Szerintetek azzal, ha szombaton lemegyek páromékhoz és csütörtökön hazajövök észre veszik, hogy nem normális, hogy ennyire szabályoznak lassan 19 évesen is? Nem járok szórakozni, legjobb barátnőméktől 9 órára itthon kell lennem. Szégyellem magam a kortársaim előtt. Ha nem lenne ez az oldal anonim talán el sem merném mondani.

Úgy érzem magam, mintha megrekedtem volna egy 14 éves szintjén, aki nem élhet a lehetőségeivel.

Kérlek segítsetek, mi tévő legyek?