Nem bír elviselni az anyám. Gyűlöl engem, pedig csak 14 vagyok. Sose ártottam neki. lent bővebben. Mit tegyek?

Szia.

Nem tudom mennyire vagy kivancsi egy oreglany valaszara, de leirom en mit gondolok. Az en gyermekeim is kamaszok. A fiam a telen toltotte be a 16. eletevet, a lanyom iden volt 15eves. En sem szivesen engedem el oket sehova, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy de istenem, en is voltam am kamasz, en is menni akartam csavarogni, strandolni, baratokkal. Mikor ezek a mondatok atjartak az agyam, elengedem oket. Szerintem edesanyad csak felt. Es ez teljesen normalis! Hisz az utcan megolik a felnott embereket is, nem meg egy 14eves leanyt. Tudom mit erzel kicsilany, ossze kell szedned magad, es erot venned magadon. Ha edesanyad a semmiert is ordibal veled, hagyd! Hagyd! Hagyd rá! Ha tenyleg neked akar ezzel rosszat akkor abba hagyja, hisz lassa, hogy nem erdekel teged, nem bosszankodsz rajta. De ha hagyod magad, es ideges leszel mindenegyes alkalommal mikor hozzad szol, rad ordit, ne varj valtozast. Ha pedig ezek utan sem fog beken hagyni, lehet hogy vele van a problema.. De mondom, szerintem tenyleg csak felt. Marmint remelem, hogy csak felt, es nem erzelmileg van koztetek valami, es esetleg nem szeret.(?!) Az en lanyom is sokat konyorog hogy engedjem ilyen habpartyra, meg ilyen fesztival olyan fesztival... Gondolkozom rajta sokat mindig hogy elengedjem-e, elszoktam altalaban. Tudom kikkel van, tudom hol van, a telefon nala ha baj van, hiv ha valami van, engem ez megnyugtat. A fiammal mar nem ilyen konnyu a helyzet ;-)) Bar, a baratnoje gyonyoru, aranyos, okos lany, megis tudom hogy belebirjak egymast vinni a rosszba.. Gondolok en itt drog, pia, stb dolgokra. Probalok a gyerekeimmel ugy beszelni, mintha a barataim lennenek, nem is a gyermekeim, de valahol, valahogy, megis csak a gyermekeim, es baratiszemmel elengednem oket, szuleoi szemmel nem! De kenytelen vagyok, nem szeretnem ha szenvednenek. Na, de azert nem mindenhetvegen, es 11re, vagy legkesobb ejfelre itthon kell lenniuk. (Fiam sosincs itthon mire mondom neki, de elnezhetem neki, 16eves mar;)) De edesem Te meg csak 14eves vagy!!! Semmi kozom am hozza, de en sem nagyon engednem a lanyom azokutan sehova, ha egyszer rajonnek nem szuz mar, es nekem egy szoval nem emliti. Nem koteles megemliteni, nem koteles elmondani, de jo ha tudok rola. Hisz ha az edesanya elol eltagadja valaki az igazsagot akkor ezek utan megis mit var?! Szerintem raernel meg a pasizassal... De ez is a te dolgod lanyka, en nem szolok bele. Szerintem tenyleg akkor tudod ezt lekuzdeni erot veszel magadon, es edesanyad ele allsz! Kerdezd meg, mi baja veled, miert nem maradhat mar toled?! Lehet tenyleg elvezi hogy bosszanthat. Hunyj szemet felette!!! Idovel elmulik ;ha igy van; meglatod. Fel a fejjel kicsilany, lehetsz meg boldog! Itt a baratod, aki szeret, akkor semmi problema!;)) Apukaddal meg erdemes lenne beszelni anyadrol. Remelem megoldodik minden problemad, es a regenyemmel tudtam beledonteni egy keves boldogsagot, Es kicsikem, ne sirj! Azzal nem jobb semmi, ne sirj! Legy eros! Szia, aztan fogadd meg a tanacsaim.

Egy 37eves anyuka.

Szerintem anyukád kezd bekattanni unalmában.

Apukáddal beszéld meg, hogy fogja karon és vigye el valahova nyaralni. A környezetváltozás jót fog neki tenni.

Ha lenne valami, amivel lefoglalná magát nem a Te ügyeiden pörgetné magát. Azért a füllentésekkel vigyázz, azt egy szülő sem nézi jó szemmel.

Na remeltem kislany, hogy lenyugodsz:)

Epp most ertelmezem az utolso soraid... Megis mirol beszelsz? Az eletednek nem lesz vege :) Gondolj csak arra, a baratoddal egy nagyhazban, aki akkora mar a ferjed lesz, fogtok gyerekeket nevelni ;-)) Ha edesanyad ilyen, vele nem is lesz muszaj meg csak talalkoznod sem. Messzirol kerulheted, ha ugy akarod. Nem leszel hozzakotve, ha ennyire gyulolod(??). Kicsit gondolkozz el, az elet nagy dolgain, es rajossz, van miert elned, van miert harcolnod :) Legyenek celjaid, legyenek az eletben celjaid, es harcolj ertuk :)

Elég szörnyű anyád van, szóval tényleg apukáddal próbálj meg beszélni.

Mondjuk nekem az kicsit visszatetsző volt, hogy a barátod az egyetlen támaszod és mégis megcsaltad...de hát...

Kedveském!

Először is tanuld meg használni a helyesírás-ellenőrzőt!

(Lehet lepontozni!)

Az előttem szóló ássa el magát, hogy egy ilyen komoly témában humorizál!

Egyébként pedig átérzem a gondodat, nálam majdnem ugyanez a helyzet volt. Anyám több mint 10 éve nem dolgozik, egész nap unatkozik, jó dolgában nem tudja mit csináljon. De szerencsére én 20 éves vagyok, és rájött, hogy nem tilthatja meg, hogy hova menjek. Azon pedig véletlenül se gondolkozz, hogy mit csinálsz az életeddel! Mindent meg lehet oldani!! Édesapáddal próbálj meg beszélni, hátha tud anyukádra hatni.