Nem bírom elviselni már a bátyámat. Mit tegyek?

Szinte már minden napos, hogy valaminek lehord. Nyelek egyet, nem foglalkozok vele, tudom hogy egy idióta. 24 vagyok, bátyám 38, fél testvérek vagyunk. Kb. 20 éve kell elviselnem a bunkóságait, kis koromban belém rúgott, stb. Ahogy nagyobb lettem, egyre bunkóbb lett velem, mindig beszól nekem. Régebben hozzám vágott néhány dolgot. Kezdtem sarkamra állni, ezeket abba maradtak, mert sztem néhány alkalom után nagy nehezen leesett neki, hogy úgyis vissza dobom. (De a 32-es villáskulcsot nem tudom elfelejteni, ami 10 centire ment el a fejem mellett.) Én Gazd. Infon végeztem, anyám erőltetésére, de nem tudom minek, bátyám kőműves kőműves, világ megmentőjének hiszi magát. Amióta leérettségiztem, azóta túliskolázott, tanult hülye, stb. vagyok a szemében. Lenéz, mintha ő olyan sokra vitte volna. Van már 1 gyereke, a barátnőjével együtt vannak, de még sincsenek együtt. Bátyám itthon lakik, a csaj meg az anyjánál. Anyámat lehúzzák rendesen, mert ez kell a gyereknek, az kell a gyereknek. Bátyám bármit csinál, anyám persze többnyire az ő pártját fogja. Mamámat mindennek lehordta, anyázott neki, ilyeneket mondott neki, hogy rászarik a sírjára. Mamám mindig mondta, ne foglalkozzak vele. Pedig mamám nem ezt érdemelte volna töle, mert mindig segített bátyámnak. Talán jobb is a mamámnak, hogy meghalt, őt legalább nem tudja bántani.

2 éve, sajnos a bátyámmal egy helyen kell melóznom, segédmunkás vagyok mellette, kerülöm, amikor csak lehet, azóta már irodista barom is vagyok, ott is minden nap le vagyok hordva valaminek.

Itthon kerülöm, nem szeretek vele egy helyen lenni, inkább bejövök a szobámba és ki sem mozdulok, vagy elmegyek itthonról. Nem vagyok már rá kíváncsi. Mindig megcsinálok itthon mindent, de így is semmirekellő, lusta, stb. vagyok. Mostanra már anyám is megszokott találni, pedig töle nem várnám, dolgom meg csinálom itthon, fizetésem nagyobbik részét haza adom és még így is tölem kér kölcsön. Bátyám persze két kézzel szórja a pénzt, de az nem baj.

Mostanra már nincs olyan nap, hogy ne hordana le valaminek a bátyám. Nem foglalkozok vele, lenyelem a békát, de nálam is meg vannak a határok. Még egy ilyen szemétláda, bunkó embert, mint a bátyám, még nem láttam. Sokszor mikor munka közben előadja magát, nekem ég a bőr a képemen, én szégyenlem magam miatta. Nem tudom már elviselni sem.