Beteg vagyok, a párom pedig bulizni megy este. Mit gondoltok erről?

Tényleg!

Mit várnál tőle?

Mert ezt nem írtad.

Azt mondod nem éltek együtt!

Tehát vagy egyedül élsz,vagy a szüleiddel,ha a szüleiddel,akkor ha rossz is lenne az állapotod,akkor vannak,akik tudnának segíteni rajtad,ha egyedül,én is azt mondom,hogy egy olyan betegnek,aki igazán rosszul van,nem a gyakorizás,illetve a netezés a legfontosabb,esetleg bekapcsolja a TV-t,és az ágyban fekve nézi.

Meg ugye említed hogy este megy!

Gondolom ha áthívod egy kicsit,akkor biztos átmegy.

Nem hiszem el,hogyha felhívnád,és megkérnéd,hogy legyen egy kicsit veled,akkor azt mondaná,hogy "Nem megyek,mert este buliznom kell!"

Az is számít,hogy most hirtelen jött e ez a bulizás ötlet nála,vagy már esetleg le volt beszélve a barátaival.

Mert ha azt mondaná,hogy "Bocs,nem megyek,mert a barátnőm beteg,de nem élek vele,és nem sok mindent tudok tenni érte,mert a számítógépezéshez elég jól van!" szerintem kiröhögnék!

Lerí a szövegedből,hogy fel vagy háborodva,de elmondhatnád,hogy te mégis most mit vársz tőle?

Mégis miért baj, ha a párunk nélkül bulizunk?

Az én párom éjfélnél tovább képtelen ébren lenni. akkor most én sose menjek sehová? Ezt te sem gondolhatod komolyan.

Kb. mintha pórázon tartanátok a másikat.

Azt csinálok, amit akarok,ahogyan a kérdező párja is, főleg, hogy a kérdező csak hisztizik, semmi szüksége arra, hogy a párja otthon üljön és sajnálkozzon, hogy jajj szegény, biztos most is hány.

Elmondom hogy kéne mennie ennek szerintem.

Az emberek különböző környezetben, más emberek között nőnek fel, természetes, hogy más szokásaik vannak, mást találnak normálisnak. Még a társadalmi igazságok is sokszor csak álarcok, és az ajtók mögött már másképp élnek az emberek.

Tudtommal nincs arról széleskörű emberiességi megegyezés, hogy egy kapcsolatban az egyik betegsége és a másik szórakozásának konfliktusára mi a megoldás. Ez mindig az adott két emberen, és a helyzeten múlik.

A kérdésedre, hogy mit gondolok erről, a válaszom ez: bénák vagytok, hogy ennyit nem tudtok megbeszélni.

Két megoldást látok: az egyik, hogy ilyenkor ő kérdezzen meg téged, hogy mehet-e, vagy maradjon melletted. A másik, hogy ilyenkor te mondd meg, hogy menjen nyugodtan, vagy maradjon melletted.

De ez nem megy magától, előbb meg kell beszélni, hogy ilyen esetekben mi legyen, erre a legjobb az első ilyen előfordulás, a beszélgetés kezdeményezője meg az, akinek eszébe jut, vagy akit zavar a másik viselkedése.

És akkor még azt mondják, hogy a nők jól kommunikálnak... pff.

Lehet én vagyok nemnormálism,de nekem alap hogy ha beteg a párom,akkor vele vagyok,ha én vagyok beteg akkor ő van velem.Még egyszer sem fordult elő hogy egyikőnk otthon szenved a másik meg elmegy bulizni.Sőt,ha együtt megyünk el bulizni,és pl kibicsklik a bokám,akkor nem nem taxiba rak hogy majd az hazavisz,hanem onnantól mindketten haza.

Normális kapcsolat szerintem igy működik.

Volt olyan pasim,aki messziről elkerült ha megbetegedtem,egy gyógyszert nem ment volna kiváltani (pedig tudta hogy idegen város,se kutyám se macskám),repült is,nekem nem kell ilyen.

Kérdező: jobbulást.És okos gondolatokat,amik segitenek kidobni az ilyet.

(ha veszélyeztetett terhes leszel,ő akkor is bulizni fog pl?)

25/N

Kedves Utolsó!

Akkor most tekintsünk el a kérdező helyzetétől, engedd meg, hogy felvázoljak egy bár ritka, de meglehetősen életszerű helyzetet, lássuk a véleményedet:

Akkor mi van, ha mondjuk már egy hónapja szervez a barátod egy találkozót a saját barátaival, természetesen ott lenne mindenkinek a párja. Ezek a barátok félévente csak egyszer tudnak összefutni, mert vannak akik külföldön dolgoznak, de nagyon szeretik egymást. Készül rá mint az állat, de te lebetegedsz. Komolyan azt várnád el tőle, hogy otthon üljön? Persze azt is feltételezve, hogy hasonló kaliberű betegséget szedsz össze, mint a kérdező. Segíteni tehát igazából nem tud rajtad senki, a DVD-lejátszón a play gombot egyedül is be tudod nyomni gyógyszert helyetted nem tud bevenni, 3 liter teát meg előre le lehet főzni, és oda lehet melléd készíteni. Ha eddig sokat ott volt melletted, akkor egy alkalommal csak kiteheti a lábát a lakásból nélküled a szerencsétlen, nem?:)

Gondold végig, fenti helyzetben ki az önző? Másképpen: kinek kellene nagylelkűnek lennie? Nem inkább neked, tudván, hogy a barátod mennyire ritkán találkozik azokkal az emberekkel? Nem talán neked kellene felajánlani, hogy "ugyan szívem, én elvagyok itt, menjél csak, érezd jól magad"?

Hasonló helyzetben eszembe nem jutna ilyen őrültséget kérni a barátnőmtől, elvégre nem vagyunk már gyerekek, hogy csak a birtoklást lássuk egy kapcsolatban. Illene felismerni 25 évesen, hogy ezzel jót teszünk a másikkal. Mielőtt nekem ugranál, nem tiniként osztom neked az észt, sőt még csak az észt sem osztom, ezt biztosan észrevetted. Pont ugyanannyi idős vagyok, mint te.

Bokaficammal kapcsolatbanis lehet másként dönteni. Az természetesen számomra is alap, hogy hazakísérem barátnőmet. De miért kellene ottmaradnom vele? Főleg úgy - és most kanyarodjunk vissza a kérdezőhöz -, hogy nem is laknak együtt. Ha tehát én marha jól éreztem magam a buliban, jó barátok között, és történik egy ilyen baleset, ha nincs nagyon messze, simán visszamennék, miután biztonságba helyeztem barátnőmet.