Beteg vagyok, a párom pedig bulizni megy este. Mit gondoltok erről?

Jaa, tehát ha a kérdező szenved, szenvedjen a párja is. Aha. Sőt, szenvedjen mindenki! Komolyan mondom ma már a nők simán seggből-szájba rakatják magukat, de egy kis láztól szenvedjen mindenki, meg senki ne érezze jól magát. Hadd menjen, ő egészséges. A végén még ráragasztod a cuccot.

Vagy üljön az ágyad mellett és lesse kívánságodat?

De ha egyszer nem is éltek együtt, akkor miről beszélünk??? Ott van neked gondolom anyuci, majd ő pátyolgat... Bár megjegyzem, engem 7 évesen is simán otthonhagytak egyedül a szüleim betegen, mégsem haltam meg... Akkor felnőtt létedre oldd már meg.

Ha együtt élnétek, azt mondom oké, jogos a kérésed, de ez így csak tinglitangli kapcsolat, nem kötelessége ott lenni melletted.

Nekem rosszul esne, mert hasonló helyzetben én nem tudnék szórakozni azzal a tudattal, hogy a szerelmem otthon épp rosszul érzi magát. Hál istennek a párom hasonló mentalitású, ilyen helyzetben biztos mellettem lenne, akár együtt élnénk, akár nem (bár mi hamar összeköltöztünk, de biztosan tudom, hogy a ti szituációtokban ott toporgott volna az ágyam mellett, míg jobban nem leszek).

Mondjuk az kérdés, hogy ti hogy szoktatok ilyen helyzetekben viselkedni, mennyire vagytok pátyolgatós természetűek, mert ha nem megszokott dolog, akkor valahol érthető, hogy nem jut eszébe veled lenni. Jelezted neki, hogy szükséged lenne rá? Tudja, hogy nagyon rosszul vagy?

Ahhoz képest, hogy állítólag 39 fokos lázad van és óránként hánysz, elég jól elinternetezgetsz.

Ezek szerint nem akkora a baj, hogy a párod ne menjen bulizni.

Majd ha már netezni sem lesz erőd, akkor majd ő is veled marad.