Élhet egy család nagy szegénységben, mégis boldogan?

Akik szerint igen, még nem éltek valódi szegénységben.

Marha könnyű "levinni az igényeket" féle - szlogeneket puffogtatni, de sajnos ma már túl magas a léc, az igénytelen élet is mérgedrága.

Bedarál a válság.

7, 11 vagyok.

Ettől független a szeretet, az megmaradhat, és áthidalhat problémákat.

Csak, amikor a gyereket nem tudja valaki táborba küldeni, mert nincs rá pénz (nagy igény?) és nézi, ahogy bőg, és a szülő is bőg, azt nem nevezem boldogságnak.

S ha ezek a pillanatok sokszor megismétlődnek, akkor már nem mondhatja magáról, hogy boldog.

nagyon nehéz a szegénység ellenére is boldogan, kiegyensúlyozottan élni.

én nem tapasztaltam ilyet, de vannak barátaim, akik igencsak nehéz körülmények közt kénytelenek tengetni a napjaikat. a szívem szorul össze, mikor a barátnőm a vállamon sír, hogy jóformán kajára nincs pénzük, pedig nem verik el marhaságokra, csupán megemelkedett a törlesztő a válság miatt, és azért lakni kell valahol.

ahol tudok segítek a barátaimnak, de az én forrásaim is végesek.

a nagyszüleim eleinte elég csórók voltak, de látták a kiutat, mert abban a világban még lehetett egyről a kettőre jutni, ha szorgalmas voltál. ma meg a beled kilóg, a fizud ugyanannyi, az árak meg mennek a csillagos egekbe... ez a kilátástalanság teszi tönkre az emberek lelkét, és ha csak a gondok járnak a fejükben, akkor nehéz arról álmodozni, hogy milyen jó, legalább szerelmesek vagyunk egymásba...

Hát... Nem tudom. Maslow szerint nem. Hiszen a szükséglet-hierarchia legalsó része az enni-inni (fiziológiai szükségletek), a második pedig, hogy ne vigyék el a házad a fejed fölül. Ez mind pénz kérdése, márpedig a szeretet, szexualitás csak a harmadik szint.

Az én véleményem az, hogy boldogan végülis lehet élni, hiszen Maslow ide vagy oda, ha szeretem a páromat, akkor éhesen is szeretem. Az már más kérdés, hogy hosszabb távon nem tesz jót az ember lelki világának a szegénység, hiszen ha minden nap azon kell aggódni, hogy vajon tudsz-e venni egy kiló kenyeret, az felőröl.

Szét kell választani azt, aki beleszületett, vagy már jó ideje abban él -és megszokta-, attól, akinek folyamatosan romlik az egzisztenciája -plusz a megélhetéssel kapcsolatos társadalmi elvárások nem arányosak az elszegényedéssel-. A középosztály eltűnése nem az egyik napról a másikra fog megtörténni, úgyhogy tele lesz szenvedéssel, és rengeteg társadalmi feszültséget fog magával hozni. :((((

Mindenesetre a boldogság/nyugalom/elégedettség megléte az első esetben jóval valószínűbb, kivéve, ha már életveszéllyel fenyegető a helyzet.

Nagyon nélkülözve nem élhet boldogan! Mindig probléma és feszültségforrás a pénz! Főleg akkor,ha nem tudják fizetni a hitelt a számlákat és nincs mit enni az utolsó hetekben. Nagyon őrlő ez, semmiféleképpen nem tesz ez senkit boldoggá.

Ha úgy betudják osztani a pénzt, hogy csórón de azért nem lesznek adósok huzamosabb ideig, akkor lehetnek boldogok. Nem mindenki igényli a luxuséletet.

A nagyszüleim elég szegények voltak, három gyereket neveltek.

közös volt a munka is, mindenkinek ereje függvényében. pl. vízhordás a völgyből inni, mosni, meg a tehénnek.

kertimunkák, házimunkák.

Áram nem volt, Arany jánost olvasták esténként, máig kívülről tudja, nem hiányzott a tv-ből ömlő mesterségesen kitalált celebvilág.

Ha az asztalon a mosogatás véget ért, lehetett tanulni. Osztályelső volt.