Most mit csináljunk?

Külföldön élünk a férjemmel.( New Orleans)

Én és az öcsém között 10 év korkülönbség van. Mivel már jó ideje kint élünk, így a családommal ritkán tudunk találkozni. Az öcsém többször kért az évek folyamán hogy segítsek neki hogy ő is kint élhessen.

Sok év előkészület után végül is elintéztük, hogy legyen munkája, és az engedélyek is meglettek. Később rábeszélt minket hogy a menyasszonya is kijönne, segítsünk neki is. Segítettünk.

Végül is kijöttek. A férjemmel úgy voltunk vele, hogy amíg nem gyűjtenek össze annyi pénzt hogy külön tudjanak lakni, addig nálunk is elférnek. Igaz a lakásunk nagyon picike, de ideiglenesen megoldható volt a szállás is. A férjem egy költöztető cégnél dolgozik, és az öcsémet bevitte oda. Én a legjobb barátnőmet kértem meg, hogy alkalmazza az öcsém menyasszonyát egy divatruha üzletben a raktárban. Csomagolni, leltározni, és a megrendeléseket kell postára adnia stb.

Lassan 6 hónapja kint vannak, dolgoznak, és még mindig nálunk laknak. A férjem pár hete tudomásukra hozta hogy ideje lenne valami szállást keresniük, mert nagyon szűkösen vagyunk így. Voltaképpen 1 nagy szobában vagyunk 4-en amit ideiglenesen bútorokkal választottunk szét. Így senkinek nincs semmi magánélete.

De mintha a falnak beszélt volna a férjem. A legjobb barátnőm is pár hete szólt, hogy jó lenne ha beszélnék Sárikával, mert a megrendeléseket csúnyán elrontotta, károkat okozva neki. Ma már ott tartunk, hogy Sárika kijelentette, hogy nem csinálja tovább a melót, mert unja. ő kilép, majd csak talál melót. Az öcsém támogatta a döntését, mi nem. Próbáltuk elmondani neki, hogy itt sincs minden sarkon munka, és bármily meglepő neki, de van munkanélküliség itt is. Segélyt meg nem fog kapni, mert ahhoz minimum 1 évet dolgoznia kell. De nem hallgatott ránk. Jelenleg nem dolgozik. Pár napja az öcsém is bejelentette, hogy nincs kedve a férjem cégénél dolgozni, mert ő nem csicska hogy mások dolgait szállítsa. Már várom mikor jön haza, hogy már ő sem dolgozik. Tegnap a férjem mérgében tett egy kijelentést az öcsémnek, hogyha nem lesz munkájuk, akkor nézzenek szállást maguknak, mert mi nem fogjuk etetni, itatni őket, és nem lakhatnak nálunk.. Ingyenélőkre nincs szüksége.

Én meg most két tűz között vagyok. Az öcsém haragszik, mert nem állok mellé, nem támogatom őket. A férjem is haragszik mert nem teszek semmit hogy jobb belátásra bírjam az öcsémet. Pedig nyaggatom őket mindig. Tegnap mondtam az öcsémnek, hogy már bánom, hogy engedtük, hogy kijöjjenek, mert csak a baj van velük, de kinevetett.

Most mit csináljak?? Dobjam ki őket?? vegyem meg a repülőjegyet és zavarjam haza őket? A férjem mondta nekik ezt, de kijelentették, hogy hülyék lesznek hazamenni..

Most mit csináljak??

Egyszerűen elvagyok keseredve és dühös is vagyok, mert az öcsémék viselkedése miatt a mi fejünk is fáj.