Feleségemnél maradt a - 16 éves- lányom . Azt mondja az anyjának és nekem is ugy is azt csinál amit akar, mi nem tilthatjuk meg neki, a haverozást, stb, mégis mit csináljunk? Intézetbe nem akarom küldeni, verjem meg? Vigyem pszihologushoz, vagy mi?

Ő pedig nem kötelezhet titeket, hogy adjatok zsebpénzt, fizessétek neki a telefont és a netet, ruhákat vásároljatok (ha nem szükséges, csak divatos), és az "alapellátáson" (ruha, alapvető élelmiszerek, lakhatás, iskola) mást is biztosítsatok.

Kérdezz rá finoman, hogy azon elgondolkodott-e, hogy 18 éves kora után hol fog lakni, merthogy onnantól már erre sem kényszerít titeket sem a jog, sem a szokás, de legkevésbé ő...

Az a gond a mai tinikkel, hogy nincs bennük ambíció. Nem is akarnak tanulni, nem érdekli őket semmi, így nincsenek céljaik, ami küzdelemre és szorgalomra motiválná őket.

Adjatok neki célokat!

Te pedig ülj le a volt nejeddel - a gyereketek anyjával- és hozzatok betonkemény szabályokat, de csak azt korlátozzátok, ami SZÜKSÉGES. Egy 16 éves lánynak se volt még baja, hogy voltak barátai, járt fiúkkal, lefeküdt egy-egy fiúval (de ésszel és védekezéssel, nem piásan fűvel-fával, gumi nélkül), vagy időnként hajnal kettőre esett haza, és másnap szenved a suliban, vagy hidegben is akkorka szoknyában mutogatja magát, hogy befagy a feneke.

Gondolom, ti sem éltetek mintaszerű életet kamaszként, és neki is szüksége van mindenféle élettapasztalatra.

Azt kell közösen eldöntenetek, hol vannak azok a bizonyos határok, és EGYÜTT követelni. Nincs olyan, hogy amit nálad lehet, azt otthon nem, és fordítva. Egységes, azonos elvet kell képviselnetek szülőként, ha valami vita van, azt négyszemközt oldjátok meg, a gyerek tudta nélkül.

Üljetek le vele is beszélni. Lassan közeleg a továbbtanulás, lassan, de biztosan.

Hogy gondolja az életét a továbbiakban?

18 évesen megy állást keresni, jó esetben pakolhat polcot, vagy kapkodhatja a kezeit egy gyártósor mellett... vagy továbbtanul.

Ecseteljétek neki, milyen jó "buli" főiskolásnak lenni. Jól szituált, menő srácok, klassz bulik, zárt körű klubok, később remek álláslehetőségek, stb.

Elmesélhetitek, hogy xy gyereke hogy ráfázott: bulizott, ivott, stb, most 18 évesen azt se tudja, ki a gyereke apja...és közben kifejtitek a véleményeteket egy ilyen helyzetről. Nem elrettenteni kell a gyereket, hogy elétek se merjen kerülni, ha bármi bajba keveredik!!!!

Az a cél, hogy tudja, ti nem fogjátok megenni, mással is megesik, elítélitek az ilyen viselkedést, de mellette álltok, mint szülő.

Beszélhettek arról, ti milyen kamaszok voltatok, mi disznóságot műveltetek, milyen volt az első komoly szerelem, és hogy mit szóltak hozzá a szüleitek. Mit tartotok abból helyesnek, és mit tennétek másképp, mint szülő, ha a ti gyereketek egyszer ilyet tenne.

Azért lázad, mert van ki ellen. Ha nincs ki ellen lázadni, mert nem "támadtok ellene", hanem hagyjátok a maga útját járni, akkor nem lesz értelme.

DE!

Legyenek a tetteinek következményei.A valamit valamiért elvének érvényesülnie kell, ahogy az a való életben minden esetben történik. (Ellinkeled a munkát, elfelejtesz bemenni, téged is kirúgnak, nincs kibúvó, hogy de lécccifőnökcsakmégegyszer.)