Mit csináljunk a 18 éves testvéremmel? Nagyon elszaladt vele a ló, nehezen bírjuk, főként a szüleink.
Sziasztok.
Van egy 18 éves bátyám, májusban töltötte a 18-at és most már rettentő sok dolgot megenged magának. Azt hitte, fenékig tejföl lesz az élete miután papíron felnő, és bármit megcsinálhat. Hát már meg is csinál. Apu nagyon kiakad a dolgain, tegnap délután elment a csajához kocsival, úgy volt megbeszélve, hogy ma délelőtt jön. Utána felhívott, hogy megvárja az ebédet, utána még felhívott, hogy majd 3-4 óra fele jön. Most ért haza, mert anyu szólt neki fél egykor, hogy jöjjön mert apa tiszta idegbeteg. Fontos dolguk lett volna délelőtt, ezt nem részletezem. Anya csak hazudik apának, mert a tesóm apának nem meri megmondani, anyával közvetít. Beszélni nem lehet erről vele, mert csak azt mondja, hogy "jóvanmá", vagy "haggyáámáá". A telefon egész nap a fülén csüng, mert egyfolytában a barátnőjével beszél. Tegnapelőtt elment este, délre hazajött, délután meg visszament. Nem értem miért kell ezt csinálni. A barátnője is iskolás, ő is, még van 3-4 évük.
Hogyan lehetne megtaníttatni a tesómmal, hogy fejezze be amit csinál, ne legyen velünk ilyen flegma, álljon vissza olyanra, mint 2-3 évvel ezelőtt volt?
Tudjátok, nem velem szaladt itt el a ló.
Ez ott kezdődött, hogy velem beszélt ily módon, de most már apával és anyával is, amit nagyon nem csípnek de nem hallgat semmire. Most ebéd után apa kiment, tesóm meg evett, leültünk anyával és megpróbáltuk elmondani, hogy apát kicsinálja, mert az volt megbeszélve hogy délelőtt jön, és apa várta. Apa amúgy is nehéz eset, szóval nem szabad vele újat húzni. Anya is kivan már, mert a tesóm semmibe nézi (ahogy minket sem igazán)... Azt mondja, hogy csak ő dolgozik, apának nem kell itthon csinálnia semmit (egy frászt, reggel 7-kor elmegy kemény fizikai munkára, hazajön 5-6 fele, de még itt van az itthoni munka), és hogy nekünk fáj az ha segíteni kell. Anya azt mondja, hogy már nem tudja, hogy nem-e a barátnője és az ő családja mondja-e neki, hogy ezeket csinálja...
Valamelyik este apa meg anya veszekedtek, apa már ott tartott, hogy akkor költözzön innen el mert ott jobban szeret lenni, nem kell itt csinálni semmit, úgy osztja be az idejét, hogy meg tudjon csinálni mindent, és mehet is a tesóm világgá.
Már itt tartunk, a tesóm most nagy duzzogva kiment a gép elől, most csinálja amit kell. Azelőtt a konyhában beszéltük anyával úgy, hogy ő is hallja, hogy hátha rádöbbenne, mondta anya is, hogy már nem érti, apa tiszta idegbeteg, járkál fel-alá egész nap mert várja, hogy mikor ér haza. Erre kiront a tesóm a szobából, hogy fejezzem be mert úgy nyakonver, egy szobával arrébb van mindent hall, és hogy semmi nem igaz ebből. Anya meg mondta, hogy most nem neki van igaza, de hát mintha a falnak beszélnénk..
Hát, mondjuk ezt a beszéljük ki a háta mögött dolgot nem értem mért gondoltátok működő képesnek.
Anyádban gondolom semmi erélyesség nincs, apád pedig csak idegbeteg módon tud hozzá állni. A testvéred pedig simán csak azért is korszakát éli, te pedig a jó gyerek szerepében tetszelegsz. Ebből kész is a cirkusz.
Itt mindenkinek változtatni kellene.
Anyukádnak elfelejteni a hülye játékait, és a sarkára állni, apádnak kicsit visszavenni a stílusból, nem a szabályokból. Neked pedig nem kontrázni. A nevelés a szülők dolga, te legfeljebb megértéssel közelíthetsz a testvéred felé, hisz most téged árulónak érez így.
Te a testvére vagy, nem pedig az anyja vagy az apja.
Nem azt mondom állj mellé, csak kicsit fogd vissza magad.
A testvéredet pedig betenném valami önkéntes munkára, vagy csöves szállóra kaját osztani, vagy segíteni,hogy észrevegye magát. Vagy egy hétre másik családba költöztetni, ahol helyre rakják...
Esetleg valami személyiség fejlesztő csoportba.
Gondolom mindent megkap, és még hozzá szerelmes.
Dupla ellenállás.
Olyanra meg ne akarjátok már amilyen volt, mert elég vicces lenne ha visszafele menne...
Inkább felnőnie kéne.
2 db jól irányzott atyai pofon ?! Viccen kívül...
Elképzelem, ha a csepp fiam lelép a kocsimmal a csajához, és még alkudozik, mikor nekem meg az anyjának lenne fontos dolgunk... Hát utána mennék, és a kisasszony és családja előtt raknám helyre. Talán még nem késő. De lehet, hogy nem jól gondolom, nálunk nem volt ilyesmi hálistennek, de azt hiszem ez már az a helyzet lenne, amikor újra emlékeztetni kéne rá, hogy ő még tulajdonképpen a szüleitől függő kisgyerek.
Nem bírom, mikor a nagykorúságot összekeverik azzal, hogy nekik még mindig minden JÁR, és cserébe a szülőknek kuss a neve.
Bár nekem még az is rosszul esne, ha a saját házából a saját kocsijával nem érne haza ebédre, ha megbeszéltük.
Egy apuka
8: "Nem bírom, mikor a nagykorúságot összekeverik azzal, hogy nekik még mindig minden JÁR, és cserébe a szülőknek kuss a neve. "
Pontosan erről van szó, ezt felejtik el sokan!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!