Tenyleg fontos, hogy kiélje magát egy nő?

Vannak első szerelmes párok. 40 felett is.

Ezt a "otthagylak, mert ki kell élnem magam" dolgot meg szerintem azok mondják, akik semmit sem fejlődnek az adott kapcsolat által. Nem csoda, hogy mozgatja őket valami, hogy továbblépjenek.

Nem a férjem volt az első férfi az életemben,de ő az első szerelmem.

Nem éltem ki magam és bizony ez gondot okozott a kapcsolatunk elején mikor kezdett komolyabbra fordulni a dolog(eljegyzés,összeköltözés)Akkor kaptam a fejemhez hogy nekem rajta kivül nem volt kapcsolatom.Kikacsingattam de a flörttöl nem jutottam tovább.11éve vagyunk együtt és még 30alatt vagyok.7éve nem is gondolok más férfira sem,nem kell,szeretem a férjem és eszembe sincs megcsalni.

Én az vagyok. A párom is - azt mondja legalább is.:))

Nem vágytam másra, mert amire igényem volt, azt pompásan megkaptam a páromtól, nem volt hiányérzetem, miért is mentem volna a szomszédba?

Egyszer volt életemben, hogy evett a fene valakiért, de ez csak plátói ábrándozás volt, s ha alkalom lett volna realizálni, akkor sem éltem volna a helyzettel.Csupán érzékeltem, hogy ő is lehetett volna az igazi akár.

21 vagyok, lány, és bár azt gondolom magamról, hogy jó anya és feleség lennék, még nem érzem aktuálisnak. Van párom, jövőre meg akarja kérni a kezem, de még azelőtt véget vetek a dolognak, mielőtt megtenné. Ha rajta múlna, 23 évesen már babáznék, ami nemcsak rózsaszín fellegekből, hanem átvirrasztott éjszakákból, kakis pelusokból, fogzásból, és hisztiből is áll. Tudom, hogy az a szeretet, amit egy gyermek adni tud, felbecsülhetetlen, de az anyasághoz, a családhoz, a házassághoz, egy igazi komoly kapcsolathoz szerintem fel kell nőni, meg kell érni.

Én nem "kiélni" akarom magam, hanem megvalósítani 1-2 álmomat, mielőtt családanyává válnék, mert akkor már nem a saját, hanem a gyermekeim, a férjem jelenéről és jövőjéről kell gondoskodnom.

És persze ennyi idősen még kell egy-egy buli (amiben nekem sosem volt részem), egy-egy átdumált éjszaka a barátnőddel, kell a tanulás, mert az is előbbre visz.

És igen, meg kell találni azt az embert, akivel képes vagy leélni az életed, anélkül, hogy azt éreznéd, a kapcsolatod csak lemondással jár, és egy cselédnek érzed magad. Mert én most pont így jártam...

Első szerelmes párokból pedig azért van kevés, mert egyeseknek túl nagy az ego-ja egy kapcsolathoz, uralkodik a másikon, ahelyett, hogy együtt, közös erővel csinálnának mindent a háztartástól kezdve a lelki problémák megoldásán át az anyagi nehézségek leküzdéséig.

Azért nem akarok még megállapodni, mert nem akarom a párom fejéhez vágni majd, mikor otthon vagyok egy nyűgösebb napon a síró babámmal, ő meg elmegy sörözni hogy: " Látod, amíg Te mehetsz bárhová, én feladtam az álmaimat érted, és még csak nem is segítesz, nem is törődsz velem, velünk."