Ajándék lónak ne nézd a fogát. De azért vannak sértő ajándékok. Szerintetek?

Ezzel úgy vagyok, hogy én nem adok senkinek sem gagyi, vagy "second hand" ajándékot, mert azt tartom, hogy ez engem minősítene. Ezért aztán vagy nem adok semmit, vagy akinek adok, annak úgy adom, ahogyan adni szeretek: megkeresem a neki tetszőt, azt, amiről nagy valószínűsággel tudom, hogy szeretné vagy tetszene nkei, vagy passzol hozzá.

Magam azonban kaptam olyan ajándékokat, amelyeket vagy visszautasítottam, vagy azonnal kidobtam. Van itt, aki utálja a konyakmeggyet (én imádom!), én viszont kifejezetten és nagyon-nagyon utálom a cserepes virágot. A virágokat a kertben, a szárukon szeretem, de cserépben nem bírom elviselni. Így aztán, ha valaki azzal állít be, holott nagyon jól tudja, hogy utálom, akkor az azonnal megkapja a kezébe, vissza.

Nem vagyok álszent ember, nagyon őszinte vagyok, így aztán nem is szoktam soha köntörfalazni. Ha valaki annyira sem becsül, hogy megjegyezze, mit szeretek, mit nem, mikor van a születésnapom és mikor tartom a névnapomat (nem szokványos napon), akkor az ne hozzon ajándékot és ne játssza meg magát. Nálam ez nem jön be soha.

Én is vittem egyszer ajándékba egy fali képet a barátnőmnek, mert borzalmasan szerette a cicákat. Azt ábrázolta.

Nehéz tényleg jó ajándékot venni, azt gondoltam, hogy ennek örülni fog, hiszen ezen kívül mindene cicás volt.

2 évre rá kb. visszakaptam a szülinapomra tőle ezt a képet! :)

Mégsem örült neki, nehéz dolog ez ám!

De azért a tiéd durva!

Van, aki azért vesz olcsó bonbont, és olcsó csokit, mert nincs drágábbra pénze.

Ilyenkor a szándékot kell nézni.

Nekem nagynéném szokott mindig dezodort és csokit adni, de örülök neki, mert látom, hogy szívből adja, be van csomagolva, masni, szalag, készült az ajándékozásra, tehát örülök neki.

Nővérem viszont szüli-és névnapom után 2 hetekkel adja oda az ajándékát, be sincs csomagolva, csak lerakja elém, hogy "Ja, ez meg a tied, szülinapod volt még hónap elején".

Na, ez a sértő!

"Eszembe jutott a húgom, vágjunk már hozzá valamit!"

És hiába vesz drágábbakat, mint mondjuk a nagynénéim, az ő ajándéka sértő, igen, mert látszik, hogy csak azért adja, mert "kell", és arra sem méltat, hogy becsomagolja, vagy legalább egy kis díszzacskóba beletegye, csak odavágja elém.

Nekem a körítés a fontos, hogy látom-e, hogy tényleg szívből adta és örömet akart szerezni.

Szerintem nincs gond a használt ruhával, az is lehet, hogy anyósod elfelejtett kimosni, meg nem érezte büdösnek, kár megsértődni ezen. Mondani kell, hogy használt ruha, de ennyi... nyilván azért adta neked, mert úgy gondolta, hogy te ezt majd szívesen hordod, biztos nem rosszat akart.

Kaptam már párszor olyan ajándékot aminek nem örültem... tipikus eset a melegítők, pizsamák. Mindenkinek mondom, hogy ne vegyen nekem ilyeneket, mégis minden évben kapok, születés- névnapra, konkrétan már dőlnek ki a szekrényből. Rengeteget továbbadtam már ismerősöknek, meg a Máltainak is, úgyhogy még a cimke is rajta volt és egyszer se hordtam. Ebből következik, hogy szoktam továbbadni is, ha nem tetszik valami. Annyi, hogy vigyázok rá, hogy nehogy olyannak adjam tovább, akitől kaptam, vagy ne annak valami közeli hozzátartozójának, hogy "lebukjak". Nem állok jól anyagilag, van hogy nagyon olcsó ajándékokat veszek, viszont ez soha se látszódik az ajándékon, nem szokott gagyi lenni... Persze nem reklámozom, hogy "hé ez a tescoból van, ez meg 100 forintosból..." de eddig még mindenki nagyon örült ezeknek a dolgoknak, sőt volt, hogy utólag megmondtam, hogy 1 eurós boltban vettem, és még meg is volt lepődve az illető, hogy ott ilyen jó dolgokat is lehet kapni, mert addig kb. abban a hitben élt, hogy ott csak ócska, gagyi cuccok vannak. Szóval szerintem lehet ízléses, minőségi dolgot adni, úgy hogy közben olcsó is legyen. Figyelni szoktam arra, hogyha ezt én kapnám, akkor örülnék e neki... viszont sokszor van olyan is, hogy csak azt nézem, hogy akinek adom, az örülne e. PL: ha tudom, hogy a párom vágyik egy könyvre akkor hiába találom azt adott esetben vacak, kevésbé jó könyvnek, megveszem neki, mert érdekli.. vagy pl.: a hugom szereti a rózsaszín ékszereket, én irtózom tőlük, de neki már sok ilyet vettem, mert ő szivesen hordja...

"arra sem méltat, hogy becsomagolja, vagy legalább egy kis díszzacskóba beletegye, csak odavágja elém. "

Na igen, szükséges becsomagolni az ajándékot egy rakás papírba, ami miatt fákat vágnak ki.... Én pl. díjazom, ha nem csomagolják be, mert teljesen felesleges papírt pazarolni ezért. Az egyik kedvenc csomagolásom egyébként a régi újságpapír, spárgával átkötve. Na az milyen sértő lehet egyeseknek! :D Szerintem meg nagyon kreatív és környezettudatos. Ez az egész ajándékozás megközelítés kérdése. Nem ajándékozok kellből, csak szívből. Nem csomagolok feleslegesen, úgyis kibontja, a csomagolást kidobja: pazarlás. Igyekszem olyat adni, aminek a másik örülhet. Ha nem örül az ő problémája. Én minden kis szirsz*rnak tudok örülni, mert én kaptam, mert nekem adták, mert nem az ajándék tárgya a lényeg. Ha meg csak kötelességből kapom, azt érezni, én pedig éreztetem, sőt kimondom, hogy nem kell!! ajándékot venni nekem, mert nem várom el.