Miért nem mondja el a férjem, hogy mi volt az oka annak, hogy megcsalt?

30-asnak.

Mégis mit kéne írni, mit csináljon? Ha ilyen előzmények után a Kérdező belement a házasságba és gyereket vállalt, akkor igenis túl kell rajta lépni. Milyen bizalomról beszélsz? Szerinted bízik a férjében? Nem hiszem. Ez nem az asztal alá söprés, hanem az, hogy mégis vele maradt, lesz egy gyerekük, aki nem nőhet fel ilyen helyzetben és túl kell lépnie a dolgon, ha nem akarja, hogy a gyereke egy lelki roncs legyen.

Az meg kimondottan tetszik, hogy te bezzeg megmondtad a tutit, mások meg azt tanácsolják, hogy lépjen túl, és azt meg felpontozzák. Talán nem biztos, hogy az a jó, amit te írtál, nem?

29-es voltam.

Tisztelt 31-es!

"Mégis mit kéne írni, mit csináljon?"

Megírtam, beszélnie kellene a férjével.

"Ha ilyen előzmények után a Kérdező belement a házasságba és gyereket vállalt, akkor igenis túl kell rajta lépni."

A Kérdező ezt írta:

"Nemrégiben bevallotta, hogy az egyik nem is tudom minek nevezzemmel telefonon is beszélt..."

Ez számomomra azt jelenti, nem véletlen az, hogy a Kérdezőnek nem volt elég az 5 év a túllépéshez, mivel a férjének sem volt elég 5 év, hogy lezárja az akkori kapcsolatait. Szerintem nemcsak a múltbeli dolgokat kellene tisztázni, hanem a jelennel kapcsolatban is van bőven kérdés!

"Milyen bizalomról beszélsz? Szerinted bízik a férjében? Nem hiszem."

Olvass figyelmesebben, éppen arról beszélek, hogy nem bízik benne, mert kétségei vannak. Ezért a szakadék. Igazad van abban, hogy túl kell lépni rajta, de a telefonos esetből kiindulva, szerintem a Kérdező azt gyanítja, hogy a jelenben is lehet még kapcsolata a férjének, ezért nem tudta eddig és nem is fogja tudni lezárni magában, amíg nem beszélnek erről és nem tisztázódnak a kérdések.

"Ez nem az asztal alá söprés,"

De igen, amíg nem beszélik meg, az.

"Az meg kimondottan tetszik, hogy te bezzeg megmondtad a tutit, mások meg azt tanácsolják, hogy lépjen túl, és azt meg felpontozzák."

Letojom a pontozást. Tudom miről beszélek, ez a szakmám.

"Talán nem biztos, hogy az a jó, amit te írtál, nem?"

Az nem evidens, hogy az a helyes, amit a többség ír. De nézd meg, tulajdonképpen nem írtam mást, csak azt, hogy beszélgetnie kellene a férjével. Lehet, hogy nem jó tanács? Lehet, hogy nekem is a Kérdező fejéhez kéne vágnom, hogy pszichés beteg és azt kellene tanácsolnom, hogy hagyja ott a férjét és vetesse el a gyermekét? Hogy mernek egyesek felelősséggel leírni ilyet, amikor nem ismerik a részleteket és nem ismerik a másik fél oldaláról sem az esetet?

Te jöttél a pontokkal nem én.

Igen, meg kéne beszélnie a férjével, de akkor talán te is olvasd újra, hogy ez nem sikerült 5 év alatt sem. Szerinted, ha főz neki egy finom vacsorát, akkor válaszolni fog?

A többire nem reagálok, mert én nem írtam, hogy hagyja ott a férjét és vetesse el a babát.

De továbbra is az a véleményem, hogyha 5 éve így élnek, akkor lépjen túl rajta, és ne ezen agyaljon, mert ha eddig nem mondott semmit a férje, kevés esély van rá, hogy ennyi idő után fogja elmondani az okokat.

Értelmes vagy, te is tudod, hogy nem a körülményekről van szó. Simán le lehet ülni a szőnyegre is. Az a lényeg, hogy MINDENÁRON beszélniük kellene. Ha nem sikerült neki az elmúlt 5 évben tisztázni a kérdéseit, akkor csak próbálkozott, ami nem elég.

Tiszteletben tartom a véleményed, de egy kérdést feltennék még. Akkor is az a véleményed, hogy túl kell lépnie a problémán a Kérdezőnek, ha igaz a gyanúja és a férje még most is csalja? Nem kell válaszolnod, csak gondolkozz rajta. Részemről lezárom a témát.

De le kéne ülniük, de szerintem nem jutna közelebb a Kérdező attól sem.

Igazság szerint én nem mentem volna hozzá és nem vállaltam volna gyereket, ha megcsalt volna. Azért írtam, hogy lépjen túl rajta, mert gondolom már mindent bevetett, hogy válaszokat kapjon, de nem volt hatásos.

Tényleg ne vitatkozzunk rajta, mert úgysem mi döntünk.