Téged mennyire befolyásol a "hozott minta" a saját családi életedben?

Durván és röviden Édesanya egy befásult-törtető asszony Édesapa pedig egy gyermetek-iszákos ember. Nagyon ritkán volt látható köztük intimitás, érintés, ölelés, szeretetmegnyilvánulás. Viszont annál több veszekedést és közönyt láthattam.

Annyiban befolyásolták az én saját éltem, hogy már gyermekkoromban eldöntöttem ez az a Párkapcsolat tipus amit Soha nem szeretnék, és amire képtelen lennék 20 évet áldozni mint ah azt ők tették.

És igen Tudatosan (is) másképp alakitom a saját kapcsolatomat.

21N

Én nem leszek soha olyan, mint apám.

Lehet lepontozni azért, mert nem akarok alkoholista lenni, olyan ember, aki az utolsó fillért is piára költi, a megélhetést kockáztatva, és nem akarok olyan se lenni, aki ágyból-ágyba ugrál, miközben van "szerelme"...

Szóval én normális életet szeretnék kialakítani párommal, akit szeretek.

Régi a kérdés de jó :)

Én nagyon sokáig azt hittem hogy semennyire nem befolyásol, aztán mikor teherbe estem egy gyakorlatilag mindenre alkalmatlan fickótól, akkor visszanéztem a korábbi életemre, és rájöttem, hogy mindig olyan férfiak mellett kötök ki, akikben ugyanazok az idegesítő tulajdonságok vannak mint apukámban, aki egyébként egyáltalán nem semmirekellő, keményen dolgozik, de otthon pl soha egy gazszálat nem tett keresztbe, mert úgy nevelték, hogy ez a nő dolga, ezt így nem mondja ki, csak nem csinál semmit, csak ül a kanapén. A szüleim úgy neveltek fel engem és a tesómat, hogy lusták voltak bármilyen közös programhoz, helyette rengeteget beszélgettek velünk ami nagyon jó volt, de emlékszem amikor játszótérre akartam volna menni vagy csak ki sétálni egyet velük, akkor erélyesen rámparancsoltak, hogy ne hisztizzek már jó dolgomban. Soha nem csináltak velünk olyan számomra klasszikus és örömteli szülő-gyerek dolgokat, pl ha mekibe vittek minket, az is úgy volt hogy elhoztuk a kaját aztán mindenki külön ette meg, emiatt már egy idő után nem is akartunk menni, mert nekünk az lett volna benne az öröm hogy együtt.

Na emiatt én minden nap szánok rá nem kevés időt hogy játszótérre, sétálni vigyem a gyerekemet, vagy ahová ő szeretne menni. Egyedül nevelem, de legalább nincs otthon egy férfi aki csak látszólag van jelen apaként, és anyagilag. Persze több mint valószínű, hogy ha majd felnő a lányom, akkor olyasmit fog így felróni nekem, mint ahogy én most leírtam a minőségi idő hiányát, ami nekem most eszembe sem jut hogy igényelné :) De igyekszem majd figyelni hogy mit igényel és ésszerű keretek közt úgy alakítani az életünket.