Ettől féltem és meg is történt. Mit tegyek?
Mindig is attól féltem, hogyha a fiam felnő akkor nem olyan lesz a kapcsolatunk mint régen. Régen olyan kis aranyos volt, mindent meglehetett vele beszélni és ő is szívesen mondta el, hogy mik történtek vele. Bármiről tudtam vele beszélni most meg alig lehet hozzászólni mert úgy beszél velem mintha egy senki lennék, néha még kiabál is. Ez annyira rosszul esik mert én vagyok az akitől mindent megkapott, mindig mellette álltam (és fogok is) mégis ezt érdemlem. Ha történik valami én vagyok a legutolsó akinek elmondja, vagy éppen mástól kell megtudnom. Nem kényeztettem el de mindent megkap(ott) amire szüksége van, normálisan él(t)ünk, normális családban nőtt fel. Ő nem szólna hozzám egész nap ha én nem kérdeznék, bár így is elég semleges válaszokat kapok. Próbálok kitalálni dolgokat amiket együtt csinálhatunk, hogy ne távolodjunk el egymástól teljesen de szinte felesleges mert "nincs kedve" vagy ideje, más dolga van. Oké, igaz, az embernek nincs mindig kedve ilyenekhez de ő minden egyes alkalommal ezt mondja. Pár hónapja beállított hozzánk egy nő, hogy a fiam apa lett. Nem értettem, hogy mivan aztán később kiderült, hogy bár volt együtt a nő 16 éves lányával de mégsem ő az apa. Ezt is titkolta előlem. Én még mindig a kisfiút látom benne, mindent ugyanúgy csinál mint kiskorában de majd megszakad a szívem, hogy így viselkedik (nem csak velem hanem az apjával is) mégsem tudok rá haragudni. Nem megyek folyton utána, hagyom hogy egyedül legyen de szeretném ha megint normális kapcsolatunk legyen mert az anyja vagyok, nem pedig a szomszéd néni. Mit tegyek?
17 éves
Hallottál már a lázadó kamasz korról?
Emlékezz, milyen voltál (és a barátaid) 16-17 évesen!
Milyen a férjeddel a kapcsolatod?
A "mindent megkapott, amire szüksége volt" pontosan miket takar? Volt olyan, hogy valamit úgy kapott meg, hogy neked/nektek valamit meg kellett vonnotok magatoktól cserébe?
Igen, hallottam róla de szerintem ettől még viselkedhetne normálisan. Nem emlékszem, hogy én ezt csináltam volna a szüleimmel.
A férjemmel jó a kapcsolatunk. Mindent amire szüksége van megkap, ha n is azonnal de kis időn belül megvan.
Szia kérdező!
Én is ilyen kamasz voltam lány létemre. És pont anyukámmal főleg, akivel szintén nagyon jó és szoros kapcsolatom volt előtte.
Engem az térített észhez, amikor anyukám úgy csinált, mintha nem érdekelné, ezáltal valahogy "fölém kerekedett" és nekem kezdett el rosszul esni, amiért nem foglalkozik velem. barátnőzött helyette, olvasott stb.. vannak hobbijaid? nem csak mint anya próbálsz helytállni ugye? tehát az élet többi területén is úgy érzed felnézhet rád a fiad? munka, műveltség stb...kamaszkorban kezdenek rájönni a gyerekek a szüleik hibáira, arra hogy ők sem tökéletesek, és könnyű elveszíteni előttük a hitelességed. Gondolkodj el ezeken is.
Sok sikert Neked!
Írj, hogy mik a fejlemények, érdekel a történeted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!