Csak én utálom a saját anyámat amióta értelmesen gondolkozom? 15/L

a 20-as választ adónak: köszönöm ez igazán szép volt, tényleg!:) a 3.-as pont előtt inden tiszta és ugyvan, gondolom vagyis remélem! De az a rossz, hogy én soha nem voltam a coffos kislánya:/ Mesélte néha hogy már icipici korom óta egyszerűen érzi azt hogy nem szeretem, és soha nem akartam megbántani mindig kinyögtem egy nemet és cáfoltam,de mégis hogy legyek boldog mellette is ha bármit odaszólok akkor azzal az általános mogorva pofával és flegmán válaszol?:o Hogy lehet ilyen? És ezek után én hogy legyek vidám és mint aki teljesen örül hogy ottvan és beszól, fikáz úgy néz rád mint aki undorodik?:/ Ha meg "be nyalom" magam az ő nem tudom milyébe, akkor azzal semmit nem érek el, próbáltam nem is egyszer, igaz mr akkor nem volt mogorva arca, nem már röhögve oltogatott, zavargatott el meg kritizált, röhögve... ja és volt már olyan is hogy elmentünk KARÁCSONYKOR apukám szüleihez, nagyiékhoz, tudni kell anyámról hogy nagyit nem igazán csípi, de mások előtt a földig dícséri, mert nagyinak megvan a kedvenc gyereke és ez nem apa... így akkor is csak ugy amikor nálukvoltunk beszélget a család és felhozott mindent egyszerre hogy én milyen hülyevagyok mekkora egy szánalom vagyok tiszta bénaság, meg totál apjajánya, és addig fajult hogy elkezdtem sírni de úgy hogy nem kaptam levegőt, erre bedühödött és aztmondta hogy tettetem(persze azt hogy az egész család előtt úgy megalázott, persze) és indulatból elindult felém a kezét felfelé tartva, na a család összes tagja felugrott egy olyan 10 fő uncsikkal nagynénikkel nagybácsikkal együtt... és egyéb és folytatta a veszekedést velük, és nem bírt lenyugodni, én csak magzatpózba összekucorodva felüdtem az ágyon ugy sírtam meg megijedtem, aztán nagy nehezen az uncsitesóim akik sokkal idősebbek nálam, már vagy egyetemisták vagy már dolgoznak, felkaptak és elvittek egy másik szobába ahol jórendesen kisírtam magam és ők addig csodálkoztak és beszéltek arról hogy hogy képes ilyet tenni a saját gyerekével, én ilyen biztos nem leszek, majd egy órával később kinyitja az ajtót anyám meglöki be se lép csak látja hogy még vörös a szemem és ezt mondta: Széépvagy gratulálok a produkciódhoz, most aztán jó dolgod volt pföjj... erre nem mondtam semmit csak bezárták rá az ajtót, és hát tényleg jó volt nagyon irigyelhetett az biztos, akkor nem az volt hogy ölelgettek dédelgettek amire mások gondolnak nem megvárták amig kisírtam magam mert ki nem állhatom ha olyankor dédelget valaki amikor sírok, kivéve ha azzal eltakarja hogy sirok! ez 2 éve karácsonykor volt azóta is akárhányszor megyünk fel távolságtartónak kell lennem és mindig kérdezik hogy nem e volt baj otthon vagy valami meg különvagyok tőle egész nap ha ugy vagyunk ott, de tényleg minig kibeszél és jó tény Gondol rá, Aggódik ezzel tisztában vagyok, de ezt NEM így kell kimutatnia!!!! régen mindig ugy ölelt meg hogy csak akkor ha megbántott mélységesen és már sírtam(pedig nem egyszerű dolog az hogy én sírjak, nyomós ok kell hozzá) és csak azért ölelt meg hogy ne legyen annyira.. bukó hogy hagy egyedül sírni szenvedni hanem csak megölelt és enyi és mindig utáltam megölelni az embereket, miatta mind a mai napig, csak akkor ha a vállukkal eltakarhatom azt ha sírok, barátom még nincs, és nem is kell még egy jó idejig, szegényt őt is kikészítené, tehát még ez is rossz, de az hogy csak kedves szavakkal és a szeretet általános kifejező mozdulatai nélkül élni mert tudni azt hogy azzznemjódolog biztos csak szánalomból teszik velem vagy én abból tenném de nem ... ez is miatta van:/ még egy pucszit sem bírok nyomni szeretetből a másik arcára, nemsokat kaptam még, csak néha apukámtól, elköszöni persze a barátoktól 3 puszi anyának semmi szia écskész apának az arcára adok néha egyet vagy ő ad:) ez már régi szokás, de anyától soha... csak hamegbántott és hogy ne legyen túl köcsög velem.. de remélem majd egyszer ha nagyleszek jön valaki és ezen mindenen változtat!:/ ...majd:)