Ugye, hogy úgy van, hogy azok a szülők nem tudják szeretni a saját gyermeküket, akik saját magukat sem tudják szeretni?

Hehe úgy:)

Én azért ismerek olyat, aki magát nagyon is szereti, csak a gyerekeit nem.

Nem minden esetben..az szülői szeretet elkülönül az önutálattól!

Lehet hogy úgy látszik szereti magát megtesz magáért mindent de attól még nem szereti magát

Nem feltétlen. Én nagyot csalódtam magamban párszor, tudom, hogy mit és hol rontottam el, van mit lerendezni magammal, de a gyerekemet imádom! Ő a mindenem és tudom, hogy ha magamért nem is, érte minden tőlem telhetőt meg kell tennem azért, hogy jóélete legyen, hogy boldog legyen. Nekem ő sokkal fontosabb,mint én magam. Ettől függetlenül nem állítom, hogy utálom magam, de van pár dolog, amin javítani kell, de kérdem én, kinek nincs? :)

De pont fordítva értelmezed a kérdést:) egy szülő szeretheti a gyerekét ha nem szereti magát de ha nem szereti a gyerekét akkor magát se szereti

és mi van akkor, ha egyik-másik gyerekét szereti, de nem mindegyiket? akkor kizárt, h önmagát is szeresse v épp ellenkezőleg, akkor önmagát biztosan szereti? :)

Ahhoz, hogy bárki mást igazán szeretni tudjunk és el tudjuk fogadni az ő szeretetét, szükséges, hogy szeressük magunkat. Fogadjuk el magunkat - azzal együtt, hogy tudomásul vesszük, vannak hibáink.

Szerintem ez pont fordítva van.