Nem akarok ilyen lenni anyámmal de mégis (? )

Ez édes kevés információ, de javaslom ezért na pakold ide az egész családi hátteredet.

Kezd kialakulni a magánéleted, és esetleg sokat duruzsol bele abba, amit te magánügynek érzel inkább.

Ez egy normális folyamat, viszont előfordulhat, hogy édesanyád ezt nehezen fogja tolerálni, hogy a kicsi fia felnő, és nem fog mindent elmondani neki.

Arra ott vannak a barátok. Az anya, az anya, és sajnos vagy nem, egy gyerek, vagy egy kamasz, de még egy felnőtt is előbb mondja el a dolgait, legnagyobb titkait a legjobb barátjának, szalad hozzá előbb, mint az édes jó anyjához. Ami normális. Mindkét szerepnek meg van a maga "szerepköre".

De ha nem a fentiekről van szó, akkor szimplán olyan is előfordul, hogy (most hagyjuk kamaszkor így-úgy), személyiségileg "taszítjátok" egymást. Vagy nem is tudom ezt, hogy lehet kifejezni, ennek a miértjére nem jöttem rá,de ugyanúgy, ahogy nem tudod sokszor megmondani x ember miért nem szimpatikus, kb. ez is ilyen.

És ha még sok évvel később, kinőve a kamaszkorból ez megmarad, és uram bocsánat - elnézést, hogy ezt leírom, de ilyen is akad -, rájössz, és tudatosul, hogy nem sikerül szeretni akit illik, történetesen édesanyád, hát az pech.

De reméljük kinövöd.

De egyet tarts észben, ha ez most igaz-vagy sem: rendesnek rendes lehetsz ettől még, sőt, kell is, ha csupán ennyiről van szó, és nem követett ellenünk merényletet az illető.

Nincs benned esetleg neheztelés, hogy nem tudsz megfelelni, és anyád mintha azt sugallná feléd, vagy azt éreznéd felőle, hogy ilyenné-olyanná akar téged?

És magadon se akarsz erőszakot, ezért neheztelsz rá, de mivel szereted, vagy legalábbis rendes akarsz vele lenni, ezért bűntudatod lesz, és nem akarod azzal megbántani, hogy nem leszel olyan, amilyenné ő szeretne.

Na ez jó hosszú lett.

Nekem katasztrofális volt kamaszkoromban a kapcsolatom az édesanyámmal. A te esetedtől eltérően, olykor anyukám is ugyanolyan tuskó volt velem, mint én vele :) Persze ez már csak utólag vicces, akkor nagyon nem volt az, és a mai napig úgy gondolom, hogy ő cseszte el.

Ennek ellenére, szebb pillanataimban leveleket írtam neki, amiben megfogalmaztam a bennem dúló kettősséget, és bocsánatot kértem, amiért k...ög vagyok vele. Egyet nemrég a kezembe is nyomott, és elmondta, hogy mennyire örült neki akkor.

Mára nagyon jó a kapcsolatunk, számíthatok rá mindenben és fordítva, csak az a kamaszkor sikerült roh...t problémásra :/

34/N

tudok egy nagy klisé, de hidd el ez a korod miatt van.

bár én lány vagyok, de hasonlóan éreztem anyukám iránt én is.gyakran most is a plafonon vagyok tőle, de ma már viccesen megoldjuk az ilyen dolgokat..és tudom gáz tanács, mert milyen már ha az ember megbeszéli a gondjait a szüleivel, de szerintem meséld el neki hogy érzel és hogy nem akarod megbántani csak egyszerűen nem tudsz mit tenni..stb.