Miért kérik tőlem számon a mai napig, hogy tanultam-e és ha nem, akkor mégis mit akarok az élettől?

Az én anyám is ilyen. Csak ő még azt is hozzáteszi néha, hogy ennyi idősen dolgozni szoktak ám már.

Ez van, nincs mit tenni.

Bárcsak nekem mondogatták volna anno annak idején.De nekem sosem mondták,sőt egyáltalán nem érdekelte őket,hogy tanulok-e vagy sem..Soha nem kiabáltak velem,hogy miért hármas lett a dogám..Az se érdekelte volna őket,hogy megbukok-e vagy sem..Így én sem éreztem azt,hogy tanulni kéne...Igaz soha nem buktam meg,de hármas-négyes átlagnál nem voltam jobb.Így csak szakmunkás végzettségem van.Sose tanutam nyelveket,mert ezt se mondtál,hogy később jól jöhet..Egyetemről,főiskoláról álmodni sem mertem,mert hármas átlaggal kit vesznek fel?(ma már kettessel is mehet a gyerek egyetemre de az én időmben még kellett a tudás)

34 évesen tettem le az érettségit is..

Bizony én mivel nem kaptam ilyen noszogatást a fiamnak mondogatom..Az eredmény magáért beszél.18 éves,és jelenleg Angliában érettségizett,és tovább tanul..Anyanyelvi szinten beszél angolul,és társalgási szinten beszél franciául..Hosszabb távon ő járt jobban...

38/N