Meg akarok halni. Az élettől eddig semmit nem kaptam csak bánatot, sírást, önvádat, gyötrelmet és magányt. Miért van ez így? Miért kaptam ezt az élettől, mit tettem én olyan rosszat?

Ha nem teszel ellene semmit akkor ilyen is marad. Ne várd a csodát, nem fog eljönni. Különben is fiatal vagy, ha egy 30 éves tette volna fel a kérdést akkor talán elgondolkodok, de így..? Ha az nem tetszik senkinek amilyen vagy, próbálj megváltozni, mondjuk először valamit a külsődön, próbálj máshogy reagálni az emberekre, keress olyan érdeklődésű fiatalokat akikkel tudnál miről beszélni (csak van valami kedvenc pl együttesed vagy akármi). Szép lassan csak ki fog ez alakulni!

De számomra aki inkább meghal mint szembe néz az élettel, az csak gyáva. Aki gyáva az ne is számítson jobbra.

17/L

Sajnálom,de nem az élettől kaptad,magadnak csináltad.

Neked is kell változtatni.

Némi hendikeppel indulsz,mert biztos sokan néznek furcsa szemmel rád,mivel befogadó családnál élsz,de ezen tudsz változtatni!

Tanulni muszáj!Kezdetben napi fél órával tanulj többet,mint eddig,az órákon meg próbálj nagyon figyelni.Ha nem értesz valamit,kérdezz!Akár az osztálytársaidtól is.

Sport:Iskolában biztos van szakkör,iratkozz be.Máris társaságba kerülsz.

Iratkozz be a könyvtárba!Van sok rendezvény,ahol szintén ismerkedhetsz,a könyvtárba mindig ki van írva,mikor mi van.

Menj el a helyi templomba,vannak ifjúsági programok,ha nem vagy vallásos,akkor is szívesen látnak.

Vigaszként:rengeteg fiatal van,aki ugyanígy érez,csak a technika világában nem találtok egymásra.Ki kell mozdulni a négy fal közül,hogy ez változzon!

Ha mást látsz, akinek van pl. elfoglaltsága, párja, barátai, pénze, azért bizonyosan tett is, mert egyik sem potyog az égből, magától.

Ha pl. érdekelnek a nyelvek, érdemes elmenni nyelviskolába, vagy tanfolyamra,ott találsz barátokat is, csinálhattok közös programot, és mivel tanulsz is, idővel adhatsz magánórákat és lesz belőle pénz is.

Az életben mindenért tenni kell, nem könyvelheted el magadban, hogy nekem nincs kisugárzásom, akkor én meg akarok halni...

lehet hogy egyszerűen nem találtál még rá azokra az emberekre, akik a barátaid lehetnek mert vagy nem jó környezetben keresgélsz, vagy bezárkózol mint a csiga.

Én sulit váltottam második gimiben mert rájöttem hogy azért nincsenek ott igazi barátaim mert nem vagyunk egymásnak valók velük. A másik sulimban már első héten sok barátom lett, 26 vagyok de mai napig hetente találkozom velük!

19 éves vagy, már nem kisgyerek, már tudsz tenni magadért és azért hogy jobb legyen. Az önsajnálat nem megoldás, szedd össze magad és tegyél a dolgokért!

Az, hogy nincs elfoglaltságod, szerinted kinek a hibája? Keress valamit ami érdekel, gyöngyfűzés, olvasás, írás, futás, bármit, olyan nincs hogy egy fiatal nőt nem érdekel semmi.

Ha lesz elfoglaltságod, idővel megtalálod a célodat is és talán a barátok is rád találnak majd.

óó sajálom.. de ez így tényleg nem jó.. :(

de mirét nem ismerkedsz interneten? akkor talán élőben is könyebb lenne a barátkozás.:)

Hát nehéz életed lehet...:/ De vannak tudod azok az apró örömök az életben. Azokból márpedig mindenki kap én úgy gondolom. Valahogy talán mégis csak meg kellene magadban fogalmaznod célokat. Leírtad, hogy miért nem jó az életed... gondold át, hogy mégis mit vársz az élettől. A helyzetedben talán az lehet a legrosszabb, hogy nem áll melletted senki... Ha élőben valamiért nem is, de akkor próbálj meg "netes" barátságokat kötni. Én például szívesen beszélgetnék veled. Ha gondolod add meg az msn címed, és felveszlek.

És hidd el, hogy igen is van értelme az életednek! Akkor is ha most nem így látod. Mindenkinek vannak problémái...kinek több, kinek kevesebb...

Na szóval tényleg írj, és akkor msnen beszélgethetünk. :)