Mit kellene tennem, ha a volt feleségem azzal zaklat, hogy látogatnom kellene a közös gyerekünket?

Te vagy a gusztustalan.

Az én szüleim is elváltak, IMÁDTAM az apámmal tölteni a hétvégét!

Az, hogy ezek az együttlétek milyenek, hogy jól érzi-e magát a gyerek veled az csak RAJTAD múlik.

És végül: nem, az anya aljassága nem indokolja a te gerinctelenséged.

Én például nem ismerem az édesapámat, mert születésem előtt otthagyta a családot. Soha életemben nem láttam, de mindig ott motoszkált bennem a tudat, hogy másnak van apukája, és az a normális, nem pedig az én helyzetem. Felmerül bennem a kérdés, hogy egy érett, felnőtt ember miért nem gondol arra, hogy ennek az ártatlan kisgyereknek, aki nem tehet semmiről, mi lenne a legjobb az életében. Én annyira tudtam volna értékelni, ha az apám legalább próbálkozott volna tartani velünk a kapcsolatot, legalább csak miattam. Tedd félre a férfi büszkeségedet, az exeddel való ellentéteket, a kifogásokat, és igenis próbálj részt venni a gyereked életében. Hidd el, egyszer még értékelni fogja, hogy az apja attól függetlenül szerette és törődött vele, hogy az anyjával elváltak. Kíméld meg a későbbi csalódástól, és a folyamatos kérdőjelektől, hogy "mi lehetett nálam fontosabb?" vagy "mi volt az akadálya annak, hogy eljöjjön egyszer-kétszer látogatóba?".

"A gyereknek van apja."

Igen, nevelőapja van. És ha van egy kis eszük, nem hazudják majd azt a gyereknek, hogy ő a vér szerinti apja is. Akkor pedig szegény kicsi sorstársammá válik...

"Nekem is van új életem és nem akarom tönkretenni azzal, hogy máshoz járkálok." Magyarán inkább kimaradsz a gyereked életéből, csakhogy az új barátnőd ne sértődjön meg. Gratulálok. Mindketten nagyon érett gondolkodásúak vagytok.

Egyébként még akkor is, ha az exed "véletlenül" esett teherbe, miért a gyereket kell büntetni a ti felelőtlenségetekért? Még egyszer mondom, ő nem tehet semmiről! Próbáljátok a legtöbbet megadni neki, ha már csak "úgy becsúszott", legalább az élete legyen teljes.

És mert te ezt tapasztaltad gyerekként, akkor csak ez létezik? Te tényleg ilyen buta vagy?

Egyébként kár úgy tenni, mintha a gyerek érdekeit tartanád szem előtt. Önző vagy, csak azért nem látogatod mert ez neked és főleg a barátnődnek kényelmetlen lenne.

De mit csinált veled az édesapád?

Akkor ott a minta, hogy te milyen ne legyél. Ha elviszed a kissrácot majd a játszótérre, moziba, különböző programokra, miért utálna meg? Később mikor felnő, tudni fogja, hogy az apja támogatta, törődött vele, semmi oka nem lesz, hogy téged utáljon. Ha kiderül az igazság az anyjáról - mert biztos kérdezget majd, hogy apa és anya miért váltak el - inkább őt fogja utálni. Akkor szerinted kihez fordul majd? Neked is hatalmas pofon volt, hát még neki... A nevelőapja nyilván nem a gyerek mellett fog kiállni. Te leszel az egyetlen támasza a családban.

Ha nem látogatod a gyereket, akkor azt fogja érezni hogy nem kellett neked, hogy ő nem elég jó stb. Ez komoly lelki sebeket ejt egy gyerekben.

Én azért írtam a párodról, mert gyerekként ezt tapasztaltam: apukám egyik barátnője folyton ellenezte a láthatást, próbált keresztbe tenni. Ez nem normális. Ha valaki szeret téged, akkor fogadjon el a gyerekeddel együtt.

Komolyan le tudnád élni úgy az életed hogy van egy gyereked akiről semmit nem tudsz?