Mit tegyek? Nagyon nem birom már a helyzetet! Egyfolytában sírok miatta.

Rohadt ideges lehetsz, ha más helyesírása a legnagyobb gondod.

Mindenesetre szánalmas vagy és életképtelen. Tanácsoltuk, hogy mit tegyél, mindenre csak nyafogás volt a válasz, hogy jajj mit szól apu-anyu. Emellett meg csak a siránkozás ment. Ismerek olyat aki nálad tízszer szarabb helyzetből tört ki és vitte odáig, hogy boldog élete legyen. De nem is csak a neten hisztizett vadidegeneknek.

Nehéz helyzetben vagy, kérdező, és ilyet nem is jó ötlet itt feltenni, mert jönnek egyrészt azok, akik minden 18 évesnek bebeszélik, hogy felnőtt és mostantól az övé a világ, másrészt azok, akik hencegnek, hogy tizenhat évesen ők már világméretű multicéget igazgattak és nehogy már ne tudj a saját lábadra állni. Itt a megoldás szerintem az lenne, hogy a barátodhoz járnál tanulni és nagy nehezen kibírnád az érettségiig, utána meg elmennél másik városba koleszba, amíg egyetemre jársz. Egyetem mellett könnyebb diákmunkát végezni, mint középsuli mellett, és ha most nem laksz akkora városban, ahol van diákmeló, akkor az egyetemi városodban biztos lesz.

Ne vessz össze a szüleiddel, mert ha elmúltál 18, bármikor kirakhatnak otthonról, és a sok "felnőtt vagy, azt csinálsz, amit akarsz" válaszoló nem fog befogadni.