Normális, hogy ennyire "lenulláz" egy-egy konfliktus?

Köszönöm a válaszodat. Éppen egy gyökeres életformaváltást kezdek fontolgatni. Ugyanis nem is az elengedéssel lenne a baj, ha nem tapasztalnám a környezetemben azt a megrekedtséget, hogy tizenéve ugyanabban a szarban tapicskolunk, ugyanazokon a baromságokon rugózunk. Engem az értelmetlen és sehová nem vivő fölösleges konfrontálódás tud kicsinálni, amikor olyan helyzet áll elő, ami elviselni sok, de mondjuk szakítani/válni/mindenáron elköltözni viszont még nem indokolt.

Én mindig elengedem a sérelmeket, nem vagyok haragtartó és sokáig "rugózó" sem, sajnos a többiek ilyenek. Engem ha békénhagynak, akkor nem sok vizet zavarok, sosem kezdeményezek konfliktusokat. Ellenben a többgenerációs életünkben a családtagok képtelenek sokszor arra, hogy lakatot tegyenek a szájukra. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de tényleg úgy élem meg, hogy én élek, vagyok, nem keresztezem senki útját, ellenben belémakadni mindenki tud.

Most kezdek nagyon komolyan azon gondolkodni, hogy kilépjek ebből a körből, és szerényebben, de a magam felelősségére a magam életét éljem. A felesleges stressz nem erősít, gyengít...