Egyre jobban zavar és lassan megőrülök. Mit tegyek?
van egy hatalmas problémám.
A szüleim elválltak ( aminek nagyon örülök, mivel sosem jöttem ki anyámmal )
Apunak nem rég volt a második házassága.
Velük élek immár másfél éve.
Apu kedvesével eleinte nagyon jól kijöttem, amíg össze nem költöztünk. Kijött minden kis difink, (nekem az ,h rendetlen vagyok és ő ezt nehezen viseli, engem meg az zavar, h nagyon hangulatember és alig kommunikál velem.)
Nagyon sokat veszekszünk, és ha nekem is van igazam, akkor is Apu neki ad igazat, ami nekem borzasztóan rosszul esik, hiszen látom az arcán h ezaz akkor is eltaposlak.
Régebben nagyon jó volt a viszonyon Apuval, ő volt a mindenem.
ÉS mivel Anyummal megromlott a házasság ezért hozzám menekült "szeretetért" és velem osztott meg mindent.
Most valahogy semmit nem mond el nekem, alig beszélünk.
Ha hazajön nekem köszön h szija kislányom, őt meg agyon ölelgeti megkérdezi milyen napja volt, tőlem semmit.
Persze megértem, mert szerelmes, meg megtalálta a boldogságot, de valahogy úgy érzem, h a hölgyemény némileg visszaél a helyzettel, h apu már nem úgy tekint rám mint mielött ideköltöztünk.
NEm tudok leülni apámmal beszélgetni anélkül, h ne veszekedve érjen véget a normális társalgásnak induló kommunikáció.
Az meg a másik, h sosem tudok kettesben beszélni apuval mert mindenhol ott van.
Ebbe lassan bele őrülök, hogy én vagyok a család fekete báránya, és a felesége pedig az angyal glóriával.
Valahol úgy érzem, h versenytársak vagyunk nevelőanyámmal, én nagyon szeretem őt, de ezt már nehezen tudom elviselni, ennél jobban nem akarom elveszteni Aput, mert mindennél többet jelent nekem a világon.
Valaki tudna valami tanácsot adni, h mit csináljak?
Előre is köszönöm
L/15
Kedves Kérdez!
Vedd hozzá a problémáidhoz, hogy kamaszkorba kerültél, ami amúgy sem egy könnyű időszak az emberek életében, akkor is milliónyi lelki bajod lenne, ha a szüleid nem válnak el és ideális családban élnél...
Ilyenkor milliónyi bajunk van, magunkkal, a környezetünkkel, főleg a családunkkal. :[
Nagyon megértelek, mert én még világosan emlékszem a saját kamaszkorom milliónyi gondjára-bajára, pedig az én szüleim nem váltak el.
Mikor az én gyerekeim kerültek ebbe a korba, sokszor elmeséltem nekik a saját régi problémáimat, ez sokat segített nekik átvészelni ezt a nehéz időszakot...
Nem tudom, mi lehet a problémád anyukáddal, de azt látatlanban mondhatom neked, hogy soha az életben senki a Földön nem fog úgy szeretni, mint az anyukád!!!
Soha senki nem fog úgy megérteni sem...
Elhiszem, hogy elég kellemetlen mindig azt hallani egy anyukától, hogy : tanulj..., pakolj be..., vidd le a szemetet..., rakj rendet a szobádban..., gyere haza időben..., nem mehetsz el éjfélig bulizni..., stb.
Biztosan sokkal kellemesebb egy engedékeny apuka, aki mindent megenged, semmiért nem szól rád (nem is érdekli, mit csinálsz), nem csesztet folyamatosan...
De gondolj bele : ki szeret jobban? Aki KÖVETEL tőled, aggódik érted, vagy az, akit nem érdekel mit csinálsz???
Én a helyedben visszaköltöznék anyukádhoz.
Apukádnak kialakulóban van egy új élete, új családja, ahol az új feleség előbb-utóbb saját gyereket szeretne, nem veled bajlódni...
Apukád figyelme az új feleségéé lett, nem kellene ott harcolnod köztük, ők ketten vannak, te egyedül, ennek semmi értelme, mert így teljesen elveszíted az apukádat!
Szerintem anyukádnál nyugodtabban tudnál élni, az apukáddal is találkozhatnál, könnyebben elérhetnéd, hogy olyankor CSAK VELED legyen, akkor már nem lenne muszáj az új feleségét is elviselned. :]
Egyetértek az előző válaszolóval. Anyukádhoz kellene költöznöd. Már csak azért is, hogy apukád felébredjen egy kicsit. Egy dolog a szerelem, de egy elvált férfi, 15 éves gyerekkel, gondolkodjon már józanabbul. Nem azt mondom, hogy hagyja veszni a jó kapcsolatát, de meg kellene értenie azt is hogy így milyen kis árva vagy. Ha indokolt, adhatna neked igazat, vagy 1-2x megvédhetne téged. Így az új társa is észhez térne kicsit. Jó ha rend van otthon, de a csaj is lelazulhatna egy kicsit, miért kell egy amúgy is érzékeny korban levő lányt, akit megviselt a szülei válása állandóan piszkálni. Lehetnének megértőbbek. Másik oldalról te is gondold át a szituációt, nem vagy-e túl érzékeny, nem érezhet-e az új nő ellenségnek, nem féltékenykedsz-e ok nélkül apukádra? Nem vágsz-e arcokat, stb? Mikor elváltak, nem érezted-e túlságosan úgy, hogy mostantól ketten lesztek apuval, és ezért most csalódott vagy? Ezt én nem tudhatom, neked kell átgondolni a viselkedésedet. Ha nem így van, akkor ők a hunyók, csúnyán hangzik, de nem férsz bele a boldog összképbe. :((( Majd magához tér apukád az első szerelem múltával...
Megkérdezhetem anyukáddal mi a gond? Az előző válaszoló jól mondta: biztos, hogy ő szeret téged legjobban a világon.
próbáltad már megpofozni a csajszit ?
sztem itt csak az segíthet, és akkor visszavenni magából
Anyám rosszabb elég agresszív ...
Sokszor megvert mikor kissebb voltam, visszakölztözni semmikép...
Nem tudom mit csináljak, de kezdek belehülyülni..
Akarnám én :D
De a halálos itéletemmel lenne egyenlő:D
szoktam pofákat vágni de csak akkor ha már totálisan elegem van
Kedves utolsó válaszoló mi az, hogy megpofozni??
Az tutira nem oldana meg semmit csak összevesznél nagyon velük.
hozzátenném, h apám arra h kamasz avgyok arra csak annyit mond, h őt nem érdekli ő is voltkamsz de nem volt ilyen mint én
Pedig szerintem semmi különös nem vagyok
nem vagyok elzüllött, nem dohányzom nem járok bulizni nem iszom... st nem is nagyon járok el itthonról, sokat olvasok, de neki ez is baja :S
Mikor mi...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!