Miért van manapság olyan sok "elmebeteg" szülő? (Főleg anya? )

Mindig is voltak ilyen szülők, de most szerintem rátett egy lapáttal a létbizonytalanság. Mondhat akárki akármit a szocializmusról, de egy dolog biztos volt: mindenkinek volt munkája, akinek nem, az kmk-s lett. (Előtte meg pláne mindenki találhatott munkát). Az már más kérdés, hogy milyen volt az a munka és mennyit lehetett vele keresni. De egy pont akkor is biztos volt: valamennyi bevétele lesz a családnak, ergo éhen halni valószínűleg nem fognak. Ellenben most már eleve az egy nagy stresszforrás, hogy megmarad-e az ember munkahelye, és ha munkanélküli, akkor mikor talál munkát. Erre rájön egy társadalmi kényszer, hogy te akkor vagy jó és sikeres ember, jó családapa/családanya, ha megveszed az akkora HD-s tévét, ami beteríti a fél falat, ha hamburgert zabálsz kólával és autóval jársz a munkahelyedre (mondjuk egyre többen rájönnek arra, hogy nem ezek a fontos dolgok). Plusz a mai szülők többségét sem nevelték rendesen. Az az előny, hogy a szocializmusban mindenkinek volt munkája, hátrány is: az anyáknak is dolgozniuk kellett látástól vakulásig, hogy ne legyenek kmk-nak nyilvánítva. A gyerek be lett dobva oviba/bölcsibe, ahol közel sem olyan körülmények uralkodtak akkoriban, mint most. Nem nagyon volt idő otthon gyereknevelésre. Mégis milyen mintát adjon át a mai 40-50 éves szülő, aki maga se nagyon látta, hogyan kell gyereket nevelni, csak azt, hogy a szülei hajtanak mint az állat. Mindezek mellé az élet felgyorsult, sokszor idő se jut a másikra, a munkahelyi stresszt sokan nem tudják hogyan lehetne levezetni, és végül az egész otthon csapódik le. Napi 8 óra idegőrlő munka után a kisebb dolgokat is önkéntelenül felnagyítja sok ember.

Ezeken kívül lehetne még mondani jó pár okot.

Amúgy kivétel mindig van.

Szerencsére több a normális, jó szülő, mint aki nem az. Legalábbis szeretném ezt hinni.

Az, hogy mindkét szülő sokat dolgozik, illetve hogy ők is abban nőttek fel, nem jelenti azt, hogy nem jól nevelik a gyereket, és hogy velük régen nem foglalkoztak a szüleik. Van aki fél óra alatt több értéket tud közvetíteni mint más 1 nap alatt.

nemrég nyitottam hasonló topicot... nem csak azért van ilyen, mert a mai létbizonytalanság stb.

mint a mesében, emlékszem anyám szin 5ös, 4es általános iskolai bizijére. Aztán persze rossz a munkája, rossz az élete.

És a hiszti igaz. Nemrég mentem busszal valahová, megnéztem a menetrendet, óránként indul. Elég 8kor indulni, mert 9kor megy, de csak erősködik, hogy nem jár óránként, és ha mégis akkor nem fogok oda 10re érni... aztán meg mikor megpróbáltam elmondani, tényleg elviharzott, mint egy hisztis pi.csa. Jé, másnap tényleg 10kor megérkeztem, de persze biztosra vehetjük, hogy el sem gondolkozott, hogy "jé, nem nekem volt igazam"...

mostanság egyszerűen ha kérdez valamit, képébe vágnám hogy "nem tartozom neked magyarázattal" de csak neki, apunak nem... miért? Mert igy egyszerübb, mert tudom, hogy megint valami kifogásolnivalót talál, mert tudom, hogy az "oké" egyszerű reagálása nála nem létezik

Pont az ilyen helyzetekre szokták mondani, hogy nem a világ lett rosszabb, hanem a hírközlés jobb.

Régen is ennyi diszfunkcionális család volt, csak akkor még nem volt internet, ahol nyilvánosságra hozhatták volna.

nekem is volt szerencsém normális, szerető, támogató családban felnőni, és szabályosan elborzadtam, mikor láttam ellenpéldákat.

nálunk természetes volt, hogy a szülő normálisan viszonyul a gyerekéhez, szereti, mellette áll, meghallgatja, segít amiben tud.

láttam alkoholista anyát, erőszakos nevelőapát (akit az anya nem dobott ki azonnal, mikor a fickó megütötte a gyerekeit).

mindkét esetet a létbizonytalanságra, szegénységre tudok visszavezetni.

az a baj, hogy sokan éretlenül, felkészületlenül vállalnak gyereket, abban a hitben élve, hogy majd lesz valahogy. és sajnos ezt a példát adják tovább. ez egy ördögi kör, és ameddig a média ilyen szinten butítja az embereket, addig nem is lesz vége.

Ez nem csak a szülőkre igaz, hanem általában az emberekre.

A nőknél talán nagy gond a nagy szabadságuk az emancipáció kapcsán és ők gyengébb idegrendszerűek viselni a sok szabadságot. Szabadon dolgozhat, vásárolhat, elmehet bárhová ahová régen csak férfiak járhattak, kevesebb dolga volt ezáltal. A háztartás és a gyerek volt a dolga, na meg persze munkahelye is volt. Ma gyorsan elszállnak a napok, nagyobb a nyomás szokták mondani és ezt érzi magán gyerek, felnőtt és öregebb ember egyaránt. Közben nyomják mindenhonnan a rengeteg lehetőséget, amikre sokan vágynak, mert nincs meg bennük az önkontroll és a józan paraszti ész, hogy ki tudják választani, mire is van szükségük. Az egó diktálja, hogy mindenre szüksége van és még több szabadságért kiáltozik. Ezt a belső feszültséget ordítják ki magukból a felnőttek, akiknek nincs elég bölcsességük végiggondolni mit is tesznek. Így reagálnak, a szervezetük sem bírja a nyomást, amit magunknak okoznak. Persze nem csak egy közhely, hogy ma nagyon nehéz minden téren, sok a munkanélküli, ami még több stresszhez vezet, a pénztelenség rányomja a bélyegét az emberek lelki világára. De nem vennék ennyire fájdalmasan az akadályokat, ha nem nyomná a tévé a gazdagságot, stb.

Régen ha csak zsíron forgatott krumpli volt, akkor az volt. Ma melyik gyerek fogadná ezt el? Melyik nem nyírná a szülőt ezért, ha nyírja a divatcikkekért és minden másért? Szóval összetett a dolog. Az én anyám nyugdíjas, de a mai napig nem bírja ki, hogy ne vegyen magának hetente új ruhát. Mindig agyon szépítgette magát, de a gyerekeire meg csak a legszükségesebbeket költötte, azt is inkább turkálóból. Ő persze nem ott vásárolt. Nem vagyunk egyformán kattantak, mert meggyőződésem, hogy ilyen világőrületben nem lehet ép ésszel végigcsinálni az életet.