Miért jó az a szülőknek ha tönkreteszik a gyerekük életét? Miért akarnak mindent ők irányítani?
(lehet, hogy rossz kategória. azért elnézést kérek)
Röviden a lényeg az, hogy idén érettségizek, de már semmi kedvem az egészhez.
A szüleim már rég eldöntötték, hogy melyik egyetem melyik szakára KELL mennem. Én nem akarok oda menni, nem érdekel a téma, sőt... Ez mégis miért jó nekik? Hisz az én jövőmet alapozza meg... és mégis ők akarnak dönteni.
Már próbáltam velük ezt megbeszélni, de mintha meg se hallottak volna. Folyamatosan csak azt mondják, hogy tanuljak mert fel KELL hogy vegyenek arra a szakra...
Amikor valamilyen rossz jegyet kapok rögtön felhozzák, hogy így nem kerülök be az egyetemre, DE én nem is akarok... van hogy látástól vakulásig tanulok és akkor sem tudom jól megírni a dolgozatot... Amikor meg írok egy jó dolgozatot akkor meg nem szolnak semmit, mintha nem is lenne ott semmi. Elvárják, hogy jó tanuló legyek, de nem vagyok az. Egyszerűen nem tudom megtanulni...
Ez egy mérnöki szak ahova a matek és a fizika kell. Én mindketőből nulla vagyok... a fizikát csak bemagolom mert azt be lehet, de a matekot érteni kéne. Nincs érzékem hozzá.
Én orvosira akartam menni, de ezt teljesem kizártnak tartják pedig még nem is tudtak értelmes indokot adni, hogy miért ne menjek orvosnak. Azzal jönnek, hogy az osztatlan így 2 évvel tovább tart meg ilyenek. DE amelyik szakot ők akarják ott elvárnák a Bsc után az Msc ami ugyan úgy 5 év.... Másik meg a nyelvvizsga amit erőltetnek, de egyszerűen nincs nyelvérzékem. Nagyon nehezen tanulom. Van egy középfokú nyelvvizsgám amit nagy szenvedéssel le tettem, de nekik ez nem elég...
Már arra is gondoltam, hogy amikor mindketten dolgoznak akkor egyszerűen fogok egy utazótáskát, összepakolok és elmegyek... Már nem bírom hallgatni, hogy állandóan veszekednek velem, mert hülye vagyok...
Egyszerűen nem fogják fel, hogy nem vagyok egy szuper okos ember aki ért a matekhoz...
Miért csinálják ezt? Hogyan tudnám meggyőzni őket, hogy ne kelljen arra a szakra mennem? úgyis kibuknák az első félévben, semmi értelme... :(
(a helyesírási hibákért elnézést kérek, már úgy kisírtam a szemem, hogy nem látom a billentyűket.)
válasza:Nekem csak a diplomát hajtották, az mindegy volt, hogy milyen szakon.
Nyelvszakot választottam, mert egyik erősségem. Első év után rájöttem, hogy ezt nagyon elnéztem, egyáltalán nem azt adja a szak, amit szeretnék.
Valamint dolgozni akartam, mert éreztem, hogy nem becsülöm meg az egyetemista létet. Csak egy évet.
Szüleim kijelentették, hogy ha otthagyom, akkor hazaköltöztetnek, megyek a papírgyárba szalag mellé (apám befolyásos ember volt, így hihető volt, hogy elintézi azonnal) és teljes felügyelet alatt leszek.
Be is tojtam.
Aztán következő évben nem hagyott nyugodni, hogy rossz szakra járok - kinéztem egy gazdasági szakot a fővárosban. A vizsgáimra nem mentem be, kirúgattam magam az egyetemről, ezzel egyidőben beadtam a kinézett szakra a jelentkezésemet.
Két napig ordítottak otthon, majd beletörődtek, hogy kész tények elé vannak állítva. Végül segítettek, támogattak.
Azóta elvégeztem a gazdasági szakot és ennek révén jutottam jó álláshoz.
Hozzáteszem, hogy matek és társaihoz világéletemben hülye voltam. Gazdasági szakon nem tudtam kikerülni őket, úgyhogy magántanár ész nélkül. Átslisszantam a vizsgákon, de tudás kevés volt.
Aztán úgy hozta a sors, hogy egy bankhoz kerültem. A főnökömnek volt egy kis mentor beütése, így vitt magával értekezletekre és mondta, hogy kérdezzek bátran.
Annyira elkezdett érdekelni, hogy elővettem a főiskolai jegyzeteimet és néhány óra alatt összefüggéseiben megtanultam azt, ami korábban hónapok alatt sem sikerült.
Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok hülye a számvitelhez, pénzügyhöz, csak motiválatlan voltam. Amint lett motiváció, szivacsként szívta be az agyam. Másnap meg vigyorogtam örömömben, hogy értem az értekezleten elhangzottak egy részét végre.
válasza:Részvétem :-(
Én a helyedben munkát keresnék, mert akkor lenne miből fizetni a dolgokat. Engem is le akart beszélni anyámmal a házasságról (tudom, nem ugyanaz ), de én nem hagytam magam és nem bántam meg, Te se hagyd magad! 32N
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat!
Köszönöm, hogy "meghallgattátok" a problémámat és próbáltok segíteni!
#12: Köszi a részvétnyilvánítást, de a félreértések elkerülése végett mondanám, hogy nem sajnáltatni akarom magam. Csak már nem tudtam, hogy kit kérdezzek meg...
És köszönöm,, hogy válaszoltál! :)
válasza:Szia, igazán nem kötekedni akarok, de lenne egy észrevételem:
"Azzal jönnek, hogy az osztatlan így 2 évvel tovább tart meg ilyenek. DE amelyik szakot ők akarják ott elvárnák a Bsc után az Msc ami ugyan úgy 5 év...."
Az orvosi legjobb esetben is 6 (hat) év, nem pedig 5. (Azt pedig csak zárójelben írom, hogy elvégzése után még általában 5 év szakképzés szükséges, hogy önállóan dolgozhass. Ezalatt az idő alatt kb. 90ezer forintot keresnél, ráadásul még elmenni se tudsz, mert rád már vonatkozik a hallgatói szerződés. Azaz el tudnál menni, de az kb. 12 millióba fájna...) Azért nagyon nem mindegy, hogy a szülők tudnak-e valakit ennyi ideig támogatni.
A témához is szólva: ha ennyire nem akarsz mérnök lenni, akkor tényleg felesleges erőltetni...
válasza:hát arra a szakra adod be a jelentkezést amire akarod.... ennyi.
csomagolj össze, és menj el....hátha megijednek? ...nem tudom.
ha minden kötél szakad akkor elmész a szakra amire akarják vársz pár hónapot, kibuksz, elköltözöl és jelentkezel jövőre arra amire akarsz
vagy elmész most dolgozni, és kihagysz egy évet. és pénzt gyüjtesz hogy elköltözhess, jelentkezel ahová akarsz, bérelsz egy szobát és ennyi...
nem hiszem hogy 20-30éves korodig szabályozni tudnak.... csak küzdj és ne hagyd magad. azt csendben is lehet... bólogatsz hogy oké fogod magad és elmész, ennyi... már ha van hová.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!