Miért jó az a szülőknek ha tönkreteszik a gyerekük életét? Miért akarnak mindent ők irányítani?

A helyedben közölném velük, hogy először is nem vagy a tulajdonuk ez a te életed nem az övék és ne akarják ők élni a te életed.

Másodszor meg elmondanám nekik, hogy egy olyan embert, aki totál gyökér egy tantárgyhoz azt ne akarják bezsuppolni egy olyan szakra ahol pont az kell.

Mellesleg: elmész a felvételire, szépen elszarod és ennyi.

Aztán keress valami melót és tipli. Úgy látszik a szüleid a tulajdonuknak tartanak még nem esett le nekik a tantusz, hogy a gyereknek vannak saját érzései, vágyai, elképzelései. Nem tudom ők, mit szóltak volna ha a saját szüleik ezt művelik velük "csakjótakarunkneked" címszó alatt. Valójában csak maguknak akarnak jót.

Miért hagyod, hogy ezt tegyék? Nekem sem akarták engedni, hogy oda menjek, ahova akarok. Úgyhogy egyszerűen nem az orruk előtt adtam be a jelentkezést, hanem egyedül. Amikor elküldtem, megmondtam hogy ez van, már nem tudtak vele mit kezdeni.

Lassan felnősz, ideje hogy a sarkadra állj! Ha te nem vagy hajlandó jelentkezni az általuk kijelölt szakra, megteheted. Csak erősnek kell lenned.

Megértelek, teljesen. A szüleid azt akarják hogy "menő" ember legyél és minden legyen úgy ahogyan ők azt gondolják és tuti azért hogy a mások őket dicsérjék hogy jaj milyen okos a gyermekem meg mérnők meg minden. Pedig szerintem az orvosi szakon több jövőt lehet látni mint egy mérnökin. Egy jó orvosra mindig is szükség lesz de mérnökre nem biztos az építőipar haldoklik.

A szüleid mire föl parancsolnak neked? Mondd meg nekik hogy ez a te életed és azt csinálsz vele amit akarsz, ők nem szólnak bele mert mire fel, ha neked olyan elképzelésed van hogy nem egyszerű minimálbéres munkás akarsz lenni hanem normálisan jól kereső szakképzett ember akár OKJ-s szakmával akár diplomával teljesen mindegy de tény hogy csináld azt amit szeretsz. Ha a matek meg a fizika nem megy akkor kár erőltetni a mérnökit mert csak szenvednél vele. Én barátnőm is arra ment el tavaly az 1. félévét még túlélte de a 2.at már nem és inkább OKJ-n tanul szakmát. A szüleid mit tudnak tenni ha nem mész oda ahová akarsz? Semmit mert nagykorú vagy gondolom, így azt teszel amit akarsz persze. Egyszerűen légy velük kemény mondd el frankón a dolgaidat akár tetszik nekik akár nem, de neked kell döntened a sorsodról nem a szüleidnek!!!

Én a másik véglet vagyok, de ezzel nem mondok ellent. Olvasd végig, mert hátha mégis üzenet számodra és átgondolod:

Az én szüleimtől jól esett volna, ha jobban ösztönöznek főiskolára, egyetemre. Nálunk a másik véglet volt. Inkább afelé hajlottak, hogy kezdjek élni, dolgozzak..

Bánom, hogy nem főiskolára mentem inkább-és újra tervezem, így felnőtt koromban munka mellett. Ez így már nem olyan könnyű, mint mikor szülői házban eltartanak és más dolgod sincs, mint tanulni.

Úgy vélem, -lehet talán kicsit túlzásba viszik, -de általánosságban egy jó szülő még nálánál is jobbat akar a gyerekének. Azt szeretné, ha a gyereke több, ügyesebb, magasabb végzettségű legyen, mint ő- hogy könnyebben boldoguljon az életben. Ez nem elvetemült, ördögtől való dolog. Szeretetből fakad.

Mások szívesen cserélnének veled, és úgy vélem, pár év múlva át fogod te ezt az "elviselhetetlen" helyzetedet gondolni.

Munka mellett, esetleg család mellett más lesz ám.. és ezt még nem élted meg, de jó úton vagy ahhoz, hogy megtapasztald.

Szak választásban még megegyezhettek szülőkkel, de nyelv tanulással jobb lenne mihamarabb megbarátkoznod. Nem tudom, létezik igazából olyan, hogy jó nyelvérzék, vagy inkább azon múlik, rá tudod venni magad és tudsz e fordítani a "kedvetlenségi hozzáállás kapcsolódon" és megtanulni. Fogod úgyis élvezni, ahogy jönnek a kezdeti sikerek. Egy új nyelv, szinte egy új világ. Idegen nyelven olvasni, filmet nézni, beszélni külföldiekkel-fantasztikus. Szerintem többség embernek inkább a hozzáállási kapcsolót kell elfordítani magukban és megkeresni, mi a vonzó egy idegen nyelvben és megy mint a karikacsapás, csak el kell valahol kezdeni.

Te ismered a szüleidet: mit tesznek majd, ha máshova jelentkezel? El fognak tartani vagy kitesznek? Mert azért az orvosi mellett annyit keresni amiből fenntartod magad nem túl könnyű.

Ha úgy gondolod hogy túllépnek rajta, akkor jelentkezz ahová szeretnél.

Ha nem, akkor beszélj velük, esetleg kérj megy egy felnőttet akire hallgatnak hogy beszéljen velük (nagyszülő, esetleg valamelyik testvérük).

Ők azt hiszik ezzel segítenek, mert szerintük ez a helyes út. Részükről túlzott aggódás ami egyben azt is mutatja, hogy nem hisznek benned. Az, hogy helyetted döntenek tiszteletlenséget tükröz, nehéz az ilyen szülővel mert csak a saját igazát látja és azt amit látni szeretne a gyerekében. Igaz, hogy jelenleg a mérnök szak jövedelmező, az egyik legjobb ha jó helyre kerül az illető, de egy szakmát szívvel-lélekkel érdemes csinálni nem másoknak való megfelelésből. Ha szülő ennyire irányít az azt jelenti, hogy "én jobban tudom mi kell a gyerekemnek, mint ő!" Márpedig a gyerekek nem azért vannak, hogy kiéljük a saját kihagyott lehetőségeinket rajtuk, hanem, hogy közösen felfedezzük a lehetőségeiket és támogassuk őket.

Két dolgot tehetsz. Sarkadra állsz és azt mondod, hogy ez a Te életed, ne akarják még ezt is élni, nekik nincs sajátjuk? Reakciójuk ez lesz: hálátlan, büdös kölök! Vagy látszólag engedsz nekik és jelentkezel arra amit ők akarnak és szándékosan vagy ugye érthetően nem fog menni. Reakciójuk ez lesz: hülye vagy, tanulj! Esetleg belátják, hogy tényleg nem neked való az a szak, de erre kicsi esélyt látok. Én az elsőt tettem, volt érte morgás, de évekkel később megértette és elfogadta.

Ha tényleg van bátorságod összepakolni ÉS van hova menned ideiglenesen pl. nagyszülőhöz 1-2 hétre akkor lehet jó ötlet. Írni a szülőknek egy levelet amikor nincsenek otthon, hogy nem bírod már tovább és elköltöztél otthonról, marják inkább egymást. A reakciójuk szintén az lesz, hogy hálátlan vagy, hülye stb. de talán ráébrednek, hogy tényleg nem jó amit művelnek veled.

Kitartást kívánok!