Nem ér annyit az adoptált gyerek, mint a saját?

A kutyás példa nem túl jó. Mintha az olyan elfogadható lenne, hogy a kutyát kivágják...Nem mondom, megtörténik, de mégse kéne ezt hozni fel elfogadható példának.

Amúgy pedig tényleg visszataszító viselkedés, de én sem tudnék adoptálni. Sokszor a genetika is kiütközik rajtuk, az én volt páromon is kiütközött az alkoholista szülők alkoholista lelkialkata, pedig soha egy kortyot nem ivott.

Hacsak nem elárvul a gyerek, azért kerül állami gondozásba, mert ilyen életképtelen szülők gyereke. Nekem nem kéne, mert hozni fogja a genetikát, ez tapasztalat.

Ettől függetlenül ha már vállaltam, akkor örökre vállaltam.

ismerek egy olyan nevelőszülőt aki véresen komoly harcot folytatott a gyerekért mikor az anya el akarta vinni

tudta h nem lehet ott biztonságba a gyerek

inkább örökbe fogadta -- 5 év alatt de sikerült neki

neki 2 saját 1 adoptál és 3 nevel gyereke van

mindet imádja mindig is sok gyereket akart nagy családot és ha kezelhetetlen is volt valamelyik megoldotta és nem dobta el

ebben a helyzetben a szülők a hibásak nem jól kezelték a helyzetet a lány az aki viszont hatalmas sérüléseket kapott

sajnálom

Az a gond, hogy minden idiótának van joga és lehetősége örökbefogadásra. Az ilyen embereknek háziállat sem lenne való... egy élet nem úgy működik, hogy amíg cuki meg aranyos, addig megtartjuk, ha meg már munka van vele, akkor macerás és kidobjuk.

Azt is tudni kell, hogy amint az ember tinikorba ér, akkor óhatatlanul elkezd lázadni, ki így, ki úgy. Egy ember sem tökéletes, mindenki hibázik az életben. Ilyenkor biztosítani kell a szeretetről, törődni vele, elbeszélgetni arról, mit érez... főleg akkor, ha új tag érkezik a családba, főleg ha az helyzeti előnyben van, mert ő saját, a leányzó meg örökbe fogadott. Ilyenkor azért előjön a testvérféltékenység, jóval kevesebb figyelmet, törődést kap egy saját gyerek is, óhatatlan, hogy még a normális szülők is gyakran elvetik a sulykot az új babával. Ha a gyerek kiskorában nem volt balhés, nem ütközött ki rajta semmilyen érthetetlen agresszió, akkor bezony a neveléssel meg az alapvető kamaszodással van a baj, és a "szülőknek" inkább magukba kellett volna nézniük ahelyett, hogy kidobják, mert nincs kedvük nevelni és a gyereknevelés piszkos munkáját elintézni.

Én, ha örökbe fogadnék, akkor azt a gyereket ugyanúgy szeretném, mintha a sajátom volna... sőt, ez rossz megfogalmazás, mert onnantól kezdve, hogy összeszokunk, már a sajátom lenne vérségtől függetlenül is.

09-24 23:55

Ez nem lepontozás kérdése.

Ha így gondolod, akkor addig semmi gond ezzel, amíg nem fordul meg a fejedben, hogy örökbe fogadj egy gyereket. Mások is írták, hogy nem tudnák nevelni más gyerekét.

De ha valaki eljut oda, hogy örökbe fogad, annak igenis érjen annyit, mint a saját.

Ugyanis az ő döntése, ő akarta annyira, nem megy egyik pillanatról a másikra, nagy procedúra, ha végig csinálta, akkor már az övé. Nem a gyerek kérte, hogy fogadják örökbe... Ez nem játék, hogyha megunom, visszaviszem.

3 ilyen ismerősöm is van (ebből 2-en testvérek), örökbe fogadták őket, majd a szülő meggondolta magát... (Egyiket 2 éves korától 15 éves koráig nevelték, aztán viszlát. A testvérek 11 és 12 éves voltak, mikor kivették őket, majd 14 és 15, mikor apuci megunta a dolgot...) Hát az ilyentől a gyomrom kifordul, már bocs... Az ilyen nem ember.

Aki írta a 6 lányos dolgot... Szerintem ott is érdekes, hogy egyedül a saját gyereknek biztosítanak saját szobát... Az a magyarát meg, hogy fiú... Az a másik "kedvencem", hogy a fiú gyerek többet ér...