Nagyon kellemetlen számomra, hogy a férjem hirtelen többszörösét keresi az én fizetésemnek. Hogyan tegyem ezen túl magam?

Istenem, bár többszörösét keresné a mostani fizetésének...az a MI sikerünk, a MI pénzünk és a MI Életünk színvonalának az emelkedése. Pedig még csak 363 nap múlva leszünk házasok.

Úgy lépj túl, hogy ez a Tiétek és nem az övé...

24N

én ismerek egy párt évtizedek óta együtt vannak, a nő alig keres, a nő is sokat volt a beteg gyerekkel otthon, a férje mai napig mindent megad nekik, és a nőnek ez valahol teljesen természetes, drága cuccokat vesz, úgy beszél a pénzről, hogy az az ő pénze, stb.

ki voltam rajta akadva, mire egy nagy csomóan nekem itt azt írták, hogy igenis ők egy pár nincs olyan, hogy enyém, tied.

szóval sajnálatos, hogy te ezt érzed amit. egy házasságban, egy egyenrangú kapcsolatban nem szabadna, mert saját magadat értékeled le ezzel. mert ti ketten egyek vagytok. és ha eltávolodnátok egymástól, az a férjed hibája lenne, ha emiatt kevésbé értékelne téged (amire persze ezzel a gondolataiddal rá is teszel)

csak az én sztorim pedig:

párom kiment, hogy alapozzunk családra, nekem azt mondta én maradjak itthon, nem menjek ki. amikor meg lett a pénz, állandóan kínosan érezte magát, attól, hogy én még most is a tavalyi cipőm hordom, meg ilyenek és el kezdett tőlem elhidegülni, kidobott és abból a pénzből amit családra gyűjtött, kocsit vett, meg felújít meg stb.

szóval ő nem társ, egy senki.

de te a férjedről ne így gondolkozz, a leírtakból igenis egy úriember és valóban elkötelezte magát melletted. te miért nem?

hm.. érdekes válaszok.

annyian írták hogy mimimiii !! ?? -és amikor jön a válás és a mikrón veszekszenek akkor szertefoszlik a nagy mi. Sajnos nem vagyok optimista ebben a párkapcsolatosdiban jelenleg. és -bár szerencsére !!! vannak jól működő kapcsolatok - de tul sok a válás ahhoz h vakon a nagy mi-t lássuk. nehéz kérdés ez 'mi'-off vége

kérdező, ha érezteti h nem vagy egyenrangú beszélj vele, mert tradicionális családmodel szerint teljesen rendben van h te vagy az otthon lelke ,és ez egyenrangú!!!! fontos h ezt tőle is érezd. Aztán ha tudsz tanulgass, esetleg részmunkaidőt vállalj valahol ,bár az se könnyű. Egészséget a gyermeknek. Neked pedig kívánom hogy rendeződjön a belső békéd.

"Nem az a baj, hogy a férjem sikeres, hanem az, hogy én nem. A tanulásba, munkába fektetett időm és energiám most mind értéktelenné vált, a 0-ról kell kezdenem. Bevallom, nem erre számítottam. "

Ebből nekem nem az jön le, hogy a férjére irigy, hanem, hogy a férje lehetőségeire, idejére, karrierjére féltékeny. Szerintem csak belekeseredett abba a 6évbe, amit otthon töltött, mert szereti a munkáját, és hogyha nem ennyit lett volna otthon, akkor elképzelhető, hogy ő is azon a szinten állna, ahol a férje, azon a "rangon", ahol ő is szeretne állni.

Kérdező! Szerintem ne a férjedet okold, semmi értelme. Arra hogy féltékeny vagy az idejére, természetes. Én is néha irigykedek, hogy a férjem elmegy sörözni a barátaival, én meg 2éve még moziba sem voltam. És igen! Féltékeny vagyok néha, hogy én is elmennék. De ez természetes. Az viszont, nem, hogy emiatt úgy érzed eltávolodtok. Szerintem megoldás lenne, hogyha bevonna a munkájába a férjed, hogyha néha beszélne róla, kikérné a véleményed. Beszélgess vele erről. Ettől szerintem úgy éreznéd, mintha kivennéd a részed a munkál. Pl. nálunk férjemnek cége van, és én intézem a lótifuti munkákat, egyeztetéseket. Mert erre neki nincs ideje és én ettől olyan hasznosnak érzem magam, hogy vele dolgozhatok :) Tudom semmiség, és hogy egy gazdasági diplomával mást is tudnék csinálni, de gyerek mellett ezzel is elégedett vagyok. Plusz én a férjemmel angollul tanulok, ebben is segít, hogy ne felejtsem, szinten tart.

Ne aggódj! Ezzel minden munkába visszáálló nőnek szembe kell néznie, hogy előlről kell kezdeni. Mert az a 6év nagyon sok idő. Persze nem értelmetlen és értéketelen, de ha a munka oldaláról nézzük, akkor igen, kiestél. Képezd magad, kérd a férjed segítségét és beszélj vele erről. Szerintem segíteni is fog :) Ahogy az én férjem is :)

Figyelj, mondtam, nézd más megközelítésből.

Mondtam, te egy másik örömet, egy másik sikerirányztatot választottál azzal, hogy otthon maradtál a gyerekeiddel és ezzel a lehető legjobbat biztosítottad nekik. Te itt legalább olyan sikert értél el, mint a férjed a munkahelyén.

A gyerek lemondásokkal jár, mégpedig ilyen lemondással. Ha nem mondtál volna le erről, akkor nem lenne két gyönyörű gyereked. Szóval abba gondolj bele, hogy melyik lenne a jobb? Ha most úgy keresnél, mint a férjed és élnétek dúsgazdagon, gyerek nélkül (ami egy olyan pár számára csodálatos, akik nem akarnak gyereket), vagy boldogok vagytok így, két aranyos gyerekkel :)

Csak ez kell lebegjen a szemed előtt. Majd előre lépsz újra, de ha még egyszer ez eszedbe jut, akkor csak nézz végig a gyerekeken meg gondold végig mi mindent csináltatok velük, mesék, játékok, első mosoly, első lépések, első szavak :)

Na ugye hogy egál :))

Akkor most nézzük más megvilágításból: megbántad, hogy szültél gyereket? Sajnálod a rájuk fordított 6 évet? Ha tehetnéd, kihagynád az életedből őket, csakhogy ugyanott legyél, mint a férjed?

Remélem a válaszod NEM.

Be kell látnod: te amikor gyereketek lett, egy másik útra léptél rá, és másfele visz, mások a feladatok rajta, és máshogy fogod értük a honoráriumodat megkapni. Nem sok értelme van ezt összehasonlítani a férjed útjával. Almát hasonlítanál össze a körtével.

Jó lenne, ha örömödet tudnád lelni a saját választott utadban, és nem a másokét lesnéd, akár a férjedét. Ha el tudnád fogadni, hogy te azért keresel kevesebbet, mert azt a különbözetet te a gyerekeidnek adtad. Hidd el, megtérülő befektetés!