Melyik kategóriába tartozónak érzed magad?

A női munka nem azért lett női munka, mert csak nők tudják elvégezni, hanem mert főleg nők végezték el.

Akkor lenne IGAZI női munka, ha petefészek, vagina, méh kellene hozzá.

Tisztán emlékszem, hogy mikor utoljára porszívóztam, nem a vaginámhoz csatlakoztattam a gépet.

Úgyhogy a kettest kell választanom, bár nekem hiányzik egy negyedik opció.

4. opció: elvált szülők

5. nem dolgozik senki

egyébként 2-est gondolom ideálisnak, kivéve, ha vmelyik félnek nagyságrendekkel jobban fizető munkahelye van, akkor a másikuk átveheti a háztartásbeli szerepet, de ha a pénzt nem nézzük, akkor 2-es tökéletes, mert kell apa és anya is foglalkozzon a gyerekkel, nem lehet jó, ha csak hétvégén látja az egyiküket a gyerek, mert az majdnem olyan mintha elváltak volna

Nem érdekel mennyire pontoznak le, szerintem a 3-as. Nem bírnám elviselni, ha a páromat olyan munkában látnám, ami egyáltalán nem férfi munka.

Persze ez azt jelenti, hogy a férfi munkák az ő munkái, ami egy kertes háznál nem kevés.

Szóval nem tudnám eldönteni, hogy síró vagy röhögőgörcsöt kapjak, ha egy férfit felmosni, söpörni, és vasalni látok :D

A főzés más, némelyik férfi jobban főz, mint mi nők, azt meg lehet osztani, de én úgy gondolom az is inkább női feladat.

A karrierről meg nem vagyok hajlandó lemondani.

23/N

Nalunk jo sokaig a kettes volt, de mar egy ideje az egyben vagyunk es speciel jobb igy nekunk. Par eve tart, meg egy darabig fog.

Anyagilag most lenyegesen jobban allunk, erzelmileg, kiegyensulyozottsagra meg foleg.

Jah es nem, nincs elnyomas, abszolut demokracia van.

A haztartason, gyerekeken kivul van dolgom a vallalkozasunkbam is, igy minden teren latom a munkam gyumolcset.

Szoval 1.

2.

20/N

2-es ,és működőképes is.

Láttam az 1-es verziót nagyszüleimnél,nagyimnak kuss a neve mai napig.Láttam a 3-ast,anyám megszakad mert lakásban minden "női munka".

Én élvezem az életem,házimunkát ketten megcsináljuk fél óra alatt,utána foglalkozunk egymással.Párom sem panaszkodott soha hogy mosogatnia kell,igy nekem több energiám marad rá,nem házsártos hárpia vagyok.

A második áll hozzám közel, de az első is egy igazságos verzió, ha a család meg tudja oldani.

Amiért talán mégsem vállalnám olyan szívesen az első variánst, vagy csak átmeneti időre vállalnám, a következő:

1. A (szülő)páros tevékenységei nagyon elkülönülnek egymástól. Ha az egyik felet valamiért nélkülözni kell a munkában, a másik sz@rban van.

2. Anyagi kiszolgáltatottságba kerülhet a pár egyik tagja (jelen esetben a női tagja).

3. Hosszú távon nem elégítene ki az otthon maradás.

3. Idehaza hosszabb távon csak keveseknek megvalósítható. Többnyire mindkét fizetésre szükség van. Ha pedig a férfinak éppen elég jól fizet a munkája ahhoz, hogy eltartsa az egész családot, ki tudja meddig tart ez? Nem engedném meg magamnak, hogy addig is kiessek a munkából.

Önmagában, ha valakinek nincsenek hozzám hasonló fenntartásai, teljesen jó megosztás az első változat, de csak akkor, ha ez egy választható opció, nem pedig a kötelező családmodell mindenkinek.

A harmadik viszont igazságtalan, vállalhatatlan. Ugyanis "női munkából" jóval több van, így elképzelhetetlen, hogy egyenlően terhelődjön a pár mindkét tagja ebben a felosztásban. Amelyik nő erre bólogat, az szerintem egész nap alszik a melóhelyén. Vagy mazochista, hagyja hogy kihasználják.