Mit tennétek? Itthagynátok a párotokat?
Egyetemista vagyok, a tanulmányi eredményemnek hála lehetőséget kaptam egy külföldi szakmai gyakorlatra (3-6 hónap, amennyit vállalok). Egy nagy lehetőségnek érzem. Talán lehetne ez egy olyan apró kis plusz, ami majd a későbbi álláskeresésnél jobb színben tüntet fel, mint más hasonló végzettségű pályázót, nem tudom. A lényeg, hogy minden szempontból jó lenne, nyelvtanulás, szakmai fejlődés, tanulás, munkatapasztalat, minden...
A családom határozottan mellettem áll, támogat és szinte már-már tolnak előre, hogy csináljam, menjek.
A párom viszont nagyon nem örül neki. Megérti és igyekszik nem kimutatni, de hihetetlenül érződik rajta, hogy nagyon nem akarja mindezt. Fél, hogy ez a kapcsolatunk végét jelenti. Nem igazán bírjuk jól a távolságot, ez sajna többször is bebizonyosodott. Többször elmondtam neki, hogy ha nagyon hiányzunk már egymásnak, akkor küldök egy repülőjegyet és jön, vagy én indulok haza pár napra, ha tudok. A lényeg, hogy megoldjuk... Még is azt érzem/érezteti velem, ha csak tudat alatt is, hogy választás elé kerültem. Mit tennétek hasonló helyzetben? Meló/karrier, vagy szerelem?
válasza:Hát, itt tényleg nem a munka maga számít, hanem a plusz amit vele kap. Pl egyik egyetemi tanárunk is mindig említett egy építésvezetőt, aki anno a németeknél dolgozott, és az ottani szokásokat hozta magával az országba, és nagyon megbecsülték a munkáját, mert gyorsan, precízen dolgozott. Meg azért az álláshirdetésekben is legtöbbször kérnek több év szakmai tapasztalatot, amihez kezdetnek jól jönne ez a fél év a kérdezőnek, plusz tényleg jól hangzik az hogy egy külföldi cég dícséri a munkádat, és ajánl téged. Meg sok helyen kérik hogy legyen használható nyelvtudásod, ebben is segítene a külföldi gyakorlat.
Persze igaza van a 9:25-ösnek is abban, hogy szakonként változik hogy jelent e előnyt, és ha igen mekkorát egy ilyen lehetőség.
válasza: válasza:Ki ne hagyd! Nagyon fogod bánni a későbbiekben ezt az elszalasztott lehetőséget.
Mondok én neked valamit: az lesz az igazi társad, aki mindenben támogatni fog és a te javadat akarja majd, nem az, aki önző érdekből, közvetve vagy közvetetten afelé akar befolyásolni, hogy kihagyj egy szakmailag fontos lehetőséget.
Még egy valami: tedd a szívedre a kezed! Hosszú távon, mondjuk 10 években gondolkodva mi a fontosabb: valami, amiből hosszú távon profitálhatsz az életben vagy egy olyan kapcsolat, ami (te írtad) már most is csak megfelelő közelségben működik?
válasza:Szerintem pedig mérlegelj, hogy mennyit ér neked ez a kapcsolat, és eszerint menj ki, vagy maradj. A párod az akivel elképzeled az életed 10-20- 30 év múlva is, akivel közös életet, gyerekeket tervezel??? Ha úgy érzed igen, és megtaláltad a személyében ezt az illetőt, aki az igazi társad, akkor szerintem ne enged el: se három hónapra, se hat hónapra, se egy hétre... Ha csak valami lazább unaloműzőbb kapcsolatról van szó, akkor menj ki, és élj a lehetőségeddel.
Azt egyébként nem engedheted, hogy a párod az utadba álljon a karrieredet illetően... De te például elvárnád tőle, hogy majd megvárjon téged?? 3 hónap azért hosszú idő. Szerintem senkit se lehet arra kötelezni, hogy valaki 3 hónapot várjon a másikra, csak mert az illető a karrierjét akarja építgetni, és mindezt külföldön, úgy hogy találkozni se lehessen a másikkal...
Mérlegelj, hogy mi a fontosabb: a karriered vagy a kapcsolatod. De szerintem mérnökként külföldi gyakorlat nélkül is lehet nagyon jó munkád, de igazi társad, nem biztos, hogy lesz még egy
Köszönöm a válaszokat, talán egy kivételével elég egyhangúak. :) A párom sem mondta ki egyetlen szóval se, hogy ne menjek, csak érzem rajta, hogy nem tud velem örülni.
Az ezért felelős tanár "lestoppolt" és elmondta, hogy van egy ilyen lehetőség, nekem megtetszett és elmondtam, hogy szeretnék rá pályázni, de konkrétan nem kellett, enyém a lehetőség.
Ha már szóba jött a hely... Ahogy itthoni gyakorlatnál, itt is nekem kell céget találnom, ergo én választhatom ki melyik országba, milyen nyelvterületre, milyen jellegű céghez szeretnék menni, de a felelős tanárokkal is beszéltem már és a napokban lesz egy "fejösszedugás", ahol elmondhatom mik az elképzeléseim és segítenek fogadó céget keresni, akik vállalják az ezzel járó feltételeket.
Egyébként én felvetettem a páromnak, hogy 1-2 héttel azután, hogy kimentem és berendezkedtem, akár ő is jöhet utánam. Nyár lesz, ráér, valami lótifuti alkalmi melót csak talál ő is, ezen ne múljon... Albérletet mindenképpen fizetnem kell, mindegy hogy ketten lakunk benne, vagy csak egymagam.
Hozzátenném alap esetben is 250 km van közöttünk, de egy suliba járunk. Eddig 5 hét volt a max, amit külön töltöttünk (vizsgaidőszak java), ott is akadtak problémák, de kibírtuk és szerintem ezt is kibírnánk, csak akarni kell. Én is azt érzem, hogy örökre bánnám, ha még is nemet mondanék rá, illetve ha ennyit nem bír ki a kapcsolatunk, akkor ott megette a fene, de azért mégsem olyan jó érzés ez így "nagy hirtelenjében".
válasza: válasza: válasza:Szia én is voltam kint 3szor 3 hónapot (egyszer tanulmányin, 2 szer gyakorlaton) Úgy hogy volt/ van itthon kapcsolatom és egy percet nem gondolkoztam rajta hogy menjek-e. Ki ne hagyd
nagy lehetőség
válasza:Én biztos nem mennék ki. Sajnos nem az a fajta vagyok aki gond nélkül pakol és költözik.Ha nem lenne férjem akkor sem. Én elképzelhetetlennek tartom ezt.A férjemet meg nem hagynám itt. Már egy jó pár éve mi úgy vagyunk vagy együtt vagy sehogy. Én is az a sírós fajta vagyok.
De nyilván különbözőek vagyunk. Ha te kimennél és itt a lehetőség akkor menj. Ezt csak te tudod eldönteni. Van egy barátnőm aki már megjárta Spanyolt, Törökországot és most Dublinban dolgozik.( nem mosogat) Mondjuk az életben nem tart előrébb mint én, mert én itthon találtam meg a számítások. Úgy is rendezkedtem be. Visszatérve rád. Szerintem te mennél, csak a párod tart vissza. Ilyen esetben menj, hogy később ne mondhasd azt hogy ha te engedtél volna.Aztán meg csak hazajöhetsz ha nem bírod.
válasza:Milyen rossz az ilyen. Én idén éltem át. A vőlegényem fél évre hagyott itthon, ráadásul nem 1-2 ezer km volt köztünk a távolság, hogy legalább egyszer meg tudjam látogatni.. Kanadába ment.
Mikor elmondta tavaly, hogy mit tervez, teljesen összetörtem, nagyon féltem, hogy ezzel vége is lesz a nagy szerelemnek. Utáltam az ötletét, nem akartam beszélgetni róla. Aztán az első külön töltött hetet végigsírtam, nagyon lassan szoktam hozzá a magányhoz. Minden nap beszéltünk skpe-on, tartottuk egymásban a lelket, végül kibírtuk. Megígérte, hogy nem lesz több ilyen, de talán nem is engedném.
Mondjuk volt olyan munkatársa, akinek nem ment, de azon nem is csodálkozom: olyan volt a kapcsolat (azaz az itthon hagyott leányzó). Szóval ha erős a kapocs köztetek, ne hagyd ki! Nem könnyű, de megéri, használd ki a lehetőséget! Egyszer élünk, pár hónapot ki lehet bírni egymás nélkül a sok-sok év alatt. Mindaz, amiket te is írtál.. nem mindegy mi áll az önéletrajzodban.
Sok sikert és kitartást nektek! - Már ha úgy döntesz, hogy nekivágsz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!