Mit tennétek? Itthagynátok a párotokat?
Egyetemista vagyok, a tanulmányi eredményemnek hála lehetőséget kaptam egy külföldi szakmai gyakorlatra (3-6 hónap, amennyit vállalok). Egy nagy lehetőségnek érzem. Talán lehetne ez egy olyan apró kis plusz, ami majd a későbbi álláskeresésnél jobb színben tüntet fel, mint más hasonló végzettségű pályázót, nem tudom. A lényeg, hogy minden szempontból jó lenne, nyelvtanulás, szakmai fejlődés, tanulás, munkatapasztalat, minden...
A családom határozottan mellettem áll, támogat és szinte már-már tolnak előre, hogy csináljam, menjek.
A párom viszont nagyon nem örül neki. Megérti és igyekszik nem kimutatni, de hihetetlenül érződik rajta, hogy nagyon nem akarja mindezt. Fél, hogy ez a kapcsolatunk végét jelenti. Nem igazán bírjuk jól a távolságot, ez sajna többször is bebizonyosodott. Többször elmondtam neki, hogy ha nagyon hiányzunk már egymásnak, akkor küldök egy repülőjegyet és jön, vagy én indulok haza pár napra, ha tudok. A lényeg, hogy megoldjuk... Még is azt érzem/érezteti velem, ha csak tudat alatt is, hogy választás elé kerültem. Mit tennétek hasonló helyzetben? Meló/karrier, vagy szerelem?
3 hónap nem sok idő. ennyit ki lehet bírni.
persze nagyon nehéz elengedni azt akit szeretsz, de ez tényleg kevés idő.
Hát ez igen hatalmas kérdés.
Ha a távolságot nem bírjátok, akkor nem igazán erős az egymáshoz való viszonyotok. "A szeretet mindent elvisel, és kitartással tűr..."
Ha bizalom sincs és hűség sincs akkor ez most derüljön ki nem amikor már 3, gyereketek van.Nagyon fiatalok vagytok.
Kérdezd meg tőle, ha Ő kapna ilyen lehetőséget, nem élne vele?
Pedig ezt őszintén kellene egymással megbeszélnetek.
Miből fogtok élni? mind a kettőtöknek van stabil munkája?
Manapság a diplomások is utcát sepernek.
Persze ezt nektek kell eldöntenetek.:)
Zsömle/lány
Nos voltam mar hasonlo helyzetben. Ugy ertem, hogy tavol voltam paromtol hosszabb idore. Szinten kulfold, tehat nem volt lehetoseg talalkozora. Eloszor 5 honap volt tavaly 6 ev egyuttlet utan. Borzaszto volt. Kicsit elhult a kapcsolat, de igazandibol direkt probaltuk fagyasztani az erzeseinket, hogy konnyebb legyen. Egyaltalan nem nyirta ki a kapcsolatunkat, csak lelkileg nagyon megviselt minket, foleg engem. Tul sok erzelmet vittem bele, elejetol fogva elhagytam magam, sirtam. Iden 2.5 honap volt. Elozoleg is azt hittem, hogy ennyi lesz. Most tudatosan felkeszultem ra, kezdettol fogva nem engedtem meg magamnak, hogy sirjak, nem hagytam el magam. Probaltam targyilagosan kezelni a dolgot, masra gondolni. Elozoleg is probaltunk ritkan beszelni, nem minden nap, de most meg ritkabban beszeltunk, kerultuk a kameras beszelgetest. (sokkal rosszabb volt, mikor lattuk egymast...nezed kepernyon keresztul honapok eltelte utan, es arra gondolsz, hogy mit nem adnal egyetlen erinteseert....nagyon rossz.)
1. alkalommal teljesen kiborultam, 2. alkalommal konnyebben vettem, bevalt a modszer.
(kulfoldon elunk. 2.os voltam fosulin, mikor osszeismerkedtunk. 1 evre ra, tudtuk, hogy kulfoldre megyunk. Az utolso evemben azt mondta parom, hogy kijon elore, de en nem engedtem. Feltem, hogy kinyirja a kapcsolatot. Masfelol utolso evem volt, szuksegem volt a tamaszara. Valoszinu egyutt maradtunk volna, de hogy lelkileg belerokkantam volna, az is biztos.)
Egyelore vallalj 3 honapot, es majd meglatjatok, hogy hogyan birjatok. Benne van a pakliban, hogy tonkrementek, de egyreszrol ez egy vizsga a kapcsolatotoknak. Ha ezen atmentek, akkor barmilyen akadalyt le tudtok gyozni. Ha szeretitek egymast, ez nem fogja tonkrevagni a kapcsolatot (a lelkiekrol nezve tuti kilesztek...ha nem lennetek ki, akkor nem is szeretitek egymast)
Én is úgy érzem, hogy nem hagyhatom ki, valami még is visszahúz és bőgni támad kedvem ha csak eszembe jut. Minden támogatás elkél, amúgy is nagyon idegennek fogom érezni az egészet szerintem, lesznek nehézségeim eleinte és jól esne, ha ő is támogatna. Mivel nem gondolkodom távoli országban, avagy más kontinensben, tényleg néha fillérekért ki lehet fogni egy-egy repjegyet, abban bízom, hogy élni tudunk ezzel, de ő elég bizalmatlan, nem lehet vele beszélni a témáról. Fura lesz, tereli a témát és rávágja, hogy messze van még (nyáron indulok). 3 hónapnál nem szeretnék tovább maradni, ha minden jól megy jövőre már az utolsó évemet kezdem, nem szeretnék csúszni a tanulmányaimmal.
Egyébként mérnök tanonc vagyok, nem rettegek attól, hogy nem lesz állásom, de egyelőre semmivel sem tudok többet felmutatni, mint bárki más, aki ezen a szakon végzett, vagy fog végezni. Ebben a lehetőségben érzem ezt a kicsi pluszt. Nem hinném, hogy hatalmas előny lenne, de még is kicsit "több"...
én megértelek, de azért ajánlom hogy menj, mert nemrég végeztem az egyetemmel, állást keresek, és hidd el nagyon jól jön majd az önéletrajzodban ez a szakmai gyakorlat.
ha egymásnak vagytok teremtve, kibírjátok.
3-6 hónap???? Ki ne hagyd! Ha a párod szeret, ennyi időt ki lehet bírni, azért ez mégsem 3-4 év.
Az a baj, hogy ha kihagyod és esetleg nem maradtok együtt, akkor őt vádolod, hogy miatta lemaradtál egy lehetőségtől, és utólag nagyon bánod majd.
Ha együtt maradtok és később a szakmai előmenetelednél bármi felmerül, akkor mindig ott lesz a kérdés, hogy ha azt akkor bevállalom, akkor lehet, hogy engem választottak volna a másik pályázó helyett, stb.. ez is okozhat feszültséget, és a tapasztalatom szerint egy-egy vita alkalmával kicsúszhat az ember száján egy én bezzeg ezt vagy azt csináltam érted.
Eszedbe ne jusson kihagyni ezt a lehetőséget!
A nem bírtok ki pár hónapot, akkor eleve nem éri meg itthon maradni.
Ha közben megszakad a kapcsolatod netán, akkor az nem is volt olyan erős, hogy amiatt elszalassz egy ilyen alkalmat.
Gondolj bele, ha mondjuk fél év után szakítanátok, a fejed vernéd a falba, hogy nem mentél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!