Ti mit tennétek egy ilyen helyzetben? (többi lent)
Nem fogadnám el, hogy otthon ülök.
Tanulnék, és utána/mellette munkát keresnék.
Az utóbbi megoldás nem biztos, hogy jó. A helyzet már csak olyan, hogy érdemesebb a munkát a férfira optimalizálni, mert nem a férfi fog szülni és otthon lenni a gyerekkel. Magyarul, ha külföldön a férfi nem talál munkát, a nő meg épp babázik, akkor igencsak nehéz helyzetbe kerülnek.
Szerintem ha a kérdezőnek sok a szabadideje, tanuljon (pl. nyelveket), foglalkozzon a szakmájával, keressen hasznos hobbyt.
Elöször is az, hogy több oldal álláshirdetés van a külföldi oldalakon, még közel sem jelent ténylegesen ennyi üres állást. Ugyaniy ha egy cég álláshirdetésts tesz közzé, az egyrészt adókedvezményt jelent neki, másrészt kifelé azt jelzi, hogy növekedöben van, tehát sikeres. A legtöbb jelnetkezöt aztán elutasitják, hogy már betöltötték az állást, vagy átszervezés miatt mégsem kell újabb munkavállaló. SZóval a látszat ott is csal sokszor.
De a kérdésre válaszolva: a helyedben semmiképpen nem ülnék otthon tétlenül.
Megprobálnék minél több ilyen állásajánlatra jelentkezni, hátha tényleg lenne egy, ami megfelelö.
Utána közölném a párommal, hogy meg akarom ezt próbálni, egy évet próbáként ki lehet távkapcsolatban is birni.
Ezután el tudjátok majd dönteni, hogy ki hogy látja a továbbiakat.
Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy egy év után még neked mindig annyira tetszeni fog az ottani munka meg élet, sem az, hogy akkor a barátodnak még mindig annyira jó helyzete lesz a jelenlegi helyén.
De mindenképpen lépnék és nem otthon ülve várnék a sültgalambra, vagy arra, hogy a barátom eltart.
Elmondanád hogy milyen szakmád van?? Amivel Angliában több oldalas álláshirdetés is van? Mert én kint élek, és úgy tapasztalom, hogy itt kint is inkább egyre kevesebb az álláshirdetés.
Egyébként meg: Én bár nem szerettem ha eltartottak, de ha szerelmes voltam , és a boldogságom csak úgy maradt volna meg hogy együtt vagyunk, akkor elfogadtam volna a kényszer helyzetet. Otthon keresnék állást, de távkapcsolatot biztos nem akarnék. Volt benne részem, borzalmas.
Egy-két dologgal kiegészítem még, mert úgy látom, hogy szükséges. Eleve angliában jártam egyetemre, emiatt nem igaz, hogy ott nehezebb lenne elhelyezkednem, én nem a pultos meg takarító állásokra pályázom, amikből tényleg kevesebb van és nehezebb elhelyezkedni. De a diplomás állásoknál nincs ilyen változás, mert azokra kevés keleteurópai szerencsétpróbáló pályázik...
A másik, hogy az itthoniakat is megpályázom, hátha sikerül, tehát messze nem arról van szó, hogy feladtam volna. És azt is tudom, hogy 2-3 hónap álláskeresés az nemcsak itthon, de máshol sem számít soknak, lehet, hogy a jövő hónapban találok állást és akkor végülis a dilemma megoldódik. Az lenne a legjobb, azt se bánnám, ha keveset keresnék.
A harmadik, hogy pont azért merült fel, hogy esetleg mindketten kimehetnénk dolgozni, mert a páromnak is olyan a szakmája, sőt olyan referenciái vannak, hogy a világon bárhol el tudna helyezkedni, sőt, akár távmunkában is tudna dolgozni, mint ahogy a cégnél, ahol dolgozik a legtöbben most is úgy dolgoznak, és pont ő az, aki az ő munkájukat szervezi. Ezért nem lenne ez nagyon gond, viszont most amíg ezt a projektet befejezik, ami lehet, hogy még másfél év, addig semmiképpen nem tud váltani. Külföldről hazadolgoni pedig a fizetés miatt őrültség, mert amíg most kifejezetten magasnak számít a fizetése, az angliában pl inkább olyan középkategória alja.
Egyelőre egyébként nézek nem szakmai munkát is, de teljes munkaidőben nem szeretnék nagyon a képzettségemen aluli munkát vállalni, csináltam egy darabig egyetem mellett, de az teljesen idegölő, amikor úgy unatkozol, hogy valójában elvégzed azt, amit kell, de nem mozgat meg, nem is érdekel és semmi kihívás nincs benne. Egyébként a háztartás vezetése is pont ilyen, a párom mondja is, hogy arany élete van mellettem, de ez csak azért van, mert egy nap kb 1 óra alatt el lehet végezni a házimunkát, utána meg ezt tökéletesítgetem, csinálok még ezt-azt, ami várhatna, főzök még valamit csak az íze kedvéért...stb. Nem igazán elégít ki és nem hiszem, hogy ez sokáig mehet így. Azt se hiszem, hogy nőként el kéne fogadni, hogy ez a sorsom...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!