Ítélheti a bíróság úgy, hogy ÉN ill. a párom elvigyük minden hónapban anyós pajtáshoz az unokát?

bizonyítsa már be az anyós h ott toporgott az ajtó előtt hetente h láthassa a gyereket .....

valszeg nem fog neki menni

ha a bíróság megítéli és te külföldre mész akkor a megítélt láthatási napokon a saját költségedre kell megoldanod h a nagyi láthassa az unokáját

szal nem jó húzás

" Ha ő azt állítaná,hogy nem engedtük,én meg azt,hogy engedtem,de ő nem élt vele,az egy állítás,egy tagadás"

És ezzel kezdetét veszi az évekig tartó pereskedés.

Bár kétlem hogy az anyósod bíróságra megy, szerintem csak a szája jár, mert azt hiszi ez is jó zsarolásnak.

De ha mégis bíróságra viszi, a bíróság sok mindent figyelembe fog venni.

Nálunk ugyanez a helyzet volt. Engem kezdettől fogva utáltak. Annyira, hogy az esküvőre sem jöttek el, sőt amikor megszületett a fiam 1 nap meglátogatott, és a kezembe adod 500.000 forintot (1992-ben) hogy tűnjek el a kicsi fia életéből. Az unokát hagyjam ott, majd ők felnevelik. Én amúgy is alkalmatlan lennék anyának is. Elmondtam a férjemnek, berágott. Hatalmas vita lett, az após és a férjem között kisebb verekedés is lezajlott. Mérgében a férjem úgy döntött, hogy minél messzebbre költözünk, hogy véletlenül se fussunk össze velük. Ők maradtak vidéken, mi több mint 200 km-re Debrecenbe költöztünk. Éltük az életünket. Amikor a fiam 5 éves lett, jött egy levél a bíróságtól. Anyós beperelt minket, és láthatási jogot követelt.

Először nem foglalkoztunk vele, magyarul kidobtuk a levelet. Megbüntettek minket, és el kellett menni a bíróságra. Mi elmondtuk mi volt, Ő cáfolta. Mi elmondtuk hogy a fiam SOHA nem látta a nagyszüleit. Ő panaszkodott, hogy SOHA nem engedtük oda. Egyik állítás a másikkal szemben. 3 évig pereskedtünk. A bíróság végül helyt adott anyós kérelmének. Elmondta, hogy a személyes haragunkat félre kell tenni, és nem a gyerek kárára kell döntenünk. Kijöttek a gyámügy is, hogy felmérjék milyen körülmények között élünk, és anyósomék hogy élnek. Mivel tiszták, mások szemében becsületesek, így nem látta a bíró hogy lenne bármi akadálya az unoka és nagyszülők kapcsolatának. A bíróság havi 1 hétvégét engedélyezett neki.

Életemben először gondoltunk arra, hogy ha kell a világ végére is elköltözünk. De felesleges lett volna. Az útiköltség felét nekünk kellett állni, hacsak nem megyünk abba bele, hogy az anyósék érte jönnek kocsival,és majd vissza is hozzák. Ebből nem engedtünk. Inkább fizettük a költségeket, csak a férjem mindig legyen ott a fiával.

A fiam azóta 20 éves. Már sok-sok éve nem kötelezhetik, hogy látogassa a nagyszüleit. Már nagyon régen nem volt. Nem mi mondtuk neki, mi beletörődtünk a bírói végzésbe. Ő döntött így, ha jól emlékszem 12 évesen ment utoljára. Ahogy mondta: Őt nem érdekelte az, hogy ott ült a nagyszülőknél és más témájuk nem volt csak az, hogy a szülei milyen mocskosak. Megunta, többé nem volt hajlandó menni. Azóta még azt sem tudjuk hogy élnek-e még..Már ők sem ragaszkodtak az unokához. (gondolom később már ő is egy haszontalan link lehetett)

Azt tudom, hogy kár évekig pereskedni, mert idegileg mi is rámentünk. Azt is tudom, hogy az idő mindent megold majd.

hmm mi lenne ha ügyvédhez fordulnál és megkérdeznéd h távol tartási végzést kérhet e ellene

elvileg akkor nem kell vinned a gyereket mert h nem jöhet közel hozzátok vagy mi

lehet h ha te lépsz elsőre akkor jobb eséllyel indulsz