Anyum folyamatosan csesztet. Hogyan lehet az ilyet kezelni?

Sajnos mást nem tudok javasolni, csak hogy kitartás, 3 hét mindjárt itt van! :)

Hát én már elég felnőtt vagyok, mégis idegesít anyám pampogása. Két éves volt a fiam, amikor szintén egy felújítás miatt átmentünk aludni hozzá - eredetileg három napra. Azalatt kész lett volna a járólap, parketta, stb. Hát én már másnap hazamenekültem, szóltam, hogy jelöljék meg, hogy melyik járólapra lehet rálépni, mert egyszerűen nem lehetett elviselni a folyamatos basz..gatását. Világéletében mindig mindenbe beleszólt, mindent jobban tud, mindenki mindent úgy csináljon, ahogy ő szereti, egyszóval elviselhetetlen. Ez nem azon múlik, hogy két felnőtt nő, meg hogy az lenne bennem, hogy jaj mit szól az anyukám, hanem egyszerűen ezzel mar el mindenkit magától, hogy lételeme a másik ember kritizálása, természetesen kiegészítve azzal, hogy bezzeg őőőő! Legutóbb kb. fél órája rohant el sértődötten. Nem találkoztunk vagy két hónapja, mert lent volt a telken. Közben én itthon ablakot, bejárati ajtót, radiátort cseréltettem, ő meg most, hogy hazajött egy hétre, szólt, hogy átjönne megnézni, meg az unokáit is megnézné. Amikor átjött, én úgy nyitottam ajtót, hogy egy piros bohócorr volt rajtam, amit tegnap kapott a gyerekem a kórházban. Láttam, hogy anyám jön, a postásnak nyilván nem így nyitok ajtót. Mi elég viccelődős, marháskodós család vagyunk, egy bohócorr elég mindennapi dolog. Erre rámförmed anyám, hogy hogy nézek ki, nőjek már fel, stb., de elég bicskanyitogató stílben. És akkor még a rácson sem jött be! Elindul befelé, közli, hogy undormány az ajtó mellett a fal, (még nem volt időm megcsinálni a purhab levágását és a takarást), és ő nagyon jól tudta, hogy úgysem leszek meg vele. Ekkor még mindig a lakásajtón kívül volt!! Mikor bejött, megkérdeztem, hogy szándékában áll-e tovább cseszegetni, mert az eddigi két mondata két cseszegetés volt. Mire közölte, hogy ez a véleménye. Én meg mondtam, hogy jó lenne, ha abbahagyná, mert erre nem vagyok kíváncsi. Na, erre besértődött, közölte, hogy megy is haza. Kérdeztem, hogy ennyi időre jött? Mire közölte, hogy nem, de mivel én közöltem vele, hogy nem vagyok RÁ!! kíváncsi, ezért megy. Finoman megjegyeztem, hogy ne ferdítsen és ne hazudjon, mert nem ezt mondtam, hanem hogy a cseszegetésre nem vagyok kíváncsi, de szerinte ez ugyanaz, és sértődötten elrohant. Holnapra persze az egész rokonságot telezokogja azzal, hogy én már megint hogy viselkedtem vele, de annyira nem hat meg, eljátszotta ezt már többször is, és nem bírja megtanulni, hogy ez rám nem hat. Legutóbb fél évig nem beszéltünk, pedig a szomszéd házban lakik. De az felejtős, hogy majd én bólogatok neki és eltűröm a folyamatos csesztetést. Azon meg persze csodálkozik, hogy a gyerekeim nem nagyon mennek át hozzá, meg nem is hívogatják telefonon. A nagyobbik fiam mondta is most, hogy már igazán megszokhatnám, hogy ilyen. Megszoktam, csak nem tűröm el, még akkor sem, ha az anyám. Szóval vagy kibírod ezt a pár hetet, vagy keresel más megoldást, mert változás nem lesz szerintem.

Hát, eddig csak egy öcsémről tudtam, de ki tudja...? :-)