A jövőm, vagy családom?
Nagyszüleim nagyon betegek, és anyukám a napokban elköltözik hozzájuk, mert mozgásképtelenek. Én segítettem neki eddig is, 2 éve tart ez az állapot. Amíg suliba jártam, egy ideig rá is ment a tanulásomra, és anyu nem hitte el hogy e miatt.
Most még nehezebb lesz, mert nincs munkám, együtt maradok nyugdíjas apummal, anyut is kell majd lelkileg és lehetőleg fizikálisan támogatnom mert ő is beteg, suli is kezdődik megint.
Anyu nem hiszi el, hogy nekem ez minek jelent problémát, hisz ez az ő keresztje, nekem nem kell átvennem, mégis elvárja a segítséget, és persze megteszem, mert sajnálom nagyszüleim meg őt is.
A baj a, hogy szerelmes vagyok egy fiúba. Ha így megy, végképp nem tudjuk folytatni+ tovább tanulás is még foggalmam sincs hogy lesz.. Kilátástalan minden.
Ti mit csinálnátok?
Tojjam le a beteg családom, és teperjek mindent a saját malmomra, vagy ti tegyek meg mindent amit és amíg csak tehetek értük?
Már gondoltam elmegyek pszichológushoz.
válasza:
válasza:Nem pszichológushoz kell elmenni, ő nem fog tudni segíteni.
meg lehet oldani a problémát, de nem lesz egyszerű. pl suli után maradj bent egy pár órát(ha megteheted) és tanulj a könyvtárban, írt meg a házit, hogy otthon már ne kelljen azzal annyit foglalkozni. másrészt: figyelj oda az órán és kevesebbet kell tanulni, ha már ott tiszta a dolog.
a nagyszülőknél és a te szüleidnél azt kell figyelembe venni, hogy mekkora felügyeletre van szükség(24 órás, vagy csak ki kell készíteni neki az ételt, meg kell fürdetni stb, mert nem mindegy).
anyukáddal muszáj leszel beszélni, ha más nem, akkor beijeszteni, hogy rossz jegyet kaptál, amiért nem tudtál készülni.
Nem nem. Szégyen szemre már felnőttnek számítok. 24 éves, és még a szüleimmel élek. A tanulással nincs gond, azt nem nagyon szoktam, mert megragadnak a fejemben a dolgok. A suliba jutással van a problémám. Az egyetem 300km az otthonomtól, és előfordult többször hogy nem jutottam el órákra, vizsgákra.
A háztartást már teljesen átvettem. ( apu nem cipekedhet, ezért végzem én a bevásárlást. ) főzés, mosás, takarítás stb.
Nagyszülőknél is ugyanez, de nem sokat ér, mert magukkal a nagyszülőkkel van a gond.
Őket emelgetni kell, pakolni. Minimálisan sem önellátóak.
Most hogy szerelmes vagyok ( remek srác aki elviseli a havi egyszeri találkozást ), eltudtam képzelni más jövőt amit a családom keresztbe húz teljesen. Az e gy dolog hogy nagyszüleimet segíteni, de ugyan ez lesz a helyzet szerintem a szüleimmel is. Mégegyszer nem tudnám eljátszani, úgy érzem most. Ezért fogalmazódott meg bennem a kérdés.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!