Nincs bennem szeretet, mit tegyek? Hiányzik a családom (is).

Olvasd a Bibliát,kezd az evangéliumokkal.Amikor olvasol,ne csak nézz, LÁSS is!Ez fontos!

Hidd el,megtalálod benne amit akarsz,amit keresel.

Tudom sokan mondják,hogy "Jaj igy a Biblia,jaj úgy,nem érdemes azt olvasni...stb..."

Azért Te mégis próbáld ki.Ne hallgass azokra,akik lebeszélni akarnak.

Engem se érts félre,mert nem rábeszélni akarlak,hiszen magam sem vagyok egy naaaagy templomba járó szentfazék.Sőt,káromkodni is szoktam!

De azt tudom,hogy amikor már minden kilátástalannak tűnik és úgy érzem nincs remény,egy kis olvasás a Bibliából,és egy elmélyült beszélgetés(magamban,szinte meditálva) Istennel valahogy mindig megnyugtat.

Ezért tanácsolom ezt neked is.Többé kevésbé hasonló cipőben járunk,és ha nekem használt talán nálad is fog.

Szerintem nem olvasgatni kell, éppen eleget filozofálsz. Cselekedni kell, és kipróbálni magad, hogy tényleg nem megy neked semmi???

Jé, hát ez is sikerült. Meg az is! Akkor miért is gondolom magam vesztesnek?

Szerintem meg a Sátánista Necronomicont olvasd! Atyaég!

El ne hidd, hogy ezek a vallásokkal foglalkozó könyvek tudnak neked segíteni. Ha az kell, hogy kikapcsolódj, menj ki a természetbe. Ülj le egy fa alá, teríts le valami magad alá és gondolkozz, vagy csak nézd az eget. Na, az megnyugtató és kitisztítja az agyad.

Igen, amit írsz a kora gyerekkorban kialakult dolgokról, az igaz. De ha már tudatában vagy ennek, akkor van esélyed. A vallások jók. De talán próbáld meg a szeretet GYAKORLÁSÁT. Találd ki a módját apró örömök szerzésének. Vegyel efgy virágot, egy csokit, vállalj el valami otthoni munkát, vagy díszítsd fel az asztalt a szülinapon, vagy egy jó zenét együtt meghallgatnátok... stb. És mindezen cselekvések közben figyeld magadat, hogy mennyireérzel valami kellemeset a bordáid között elöl középen, ahol a szívcsakra van. Elalváskor vagy felébredéskor vedd számba a szeretteidet, és mindegyiküknek küldj egy kedves gondolatot, vagy egy jókívánságot. Próbáld érezni, hogy milyen jó dolog ez, neked, magadnak milyen öröm.

Ha csak lehet, öleld meg a családtagjaidat. Úgy értem, találj rá okot, reggel elinduláskor, vagy este elalvás előtt, vagy legalább szülinapkor vgay iylesmi.

Más oldalról: Mi az, hogy szeretnio? Az az érzés, hogy ő is te vagy. Egybe tartozol vele, egységben vagy, nem különülsz el. Ha ezt fel tudod fogni, akkor már nincs irigység, hiszen önmagadat hogyan is irigyelhetnéd? Ha valaki sikeres, az is te vagy, hiszen egy vagy vele. Ilyenkor örülhetsz, hogy van egy sikeres ember, de jóóó. Te is ő vagy, tehát a te sikered is. Ha így kiterjeszted magadat mások felé, akkor ott lesz a szeretet. Próbáld, gyakorold, menni fog!

Ateista vagyok, de én is azt mondom, hogy egyes vallások jók ilyenkor. A buddhizmust nem gondolom, mert az minden emberi kötelék és kötöttség feloldásáról szól a megvilágosodás jegyében, beleértve a szeretet is.

De buddhista gondolatokat szokott boncolgatni Popper Péter is, akinek gyakorlati jellegű írási vannak belső jellegű, érzelmi problémák kezelésére. Nekem is nagyon sokat segítettek az elemző írásai, jobban átláttam a folyamatokat és nem kevés bátorítást is kaptam tőle.

Azután ott van Joel Osteen, aki egy amerikai protestáns lelkész, ő is rengeteget ír arról, hogyan tudjuk az életünket jobbá tenni azzal, ha ápoljuk magunkban a hitet és a szeretet. Az örök vesztes szerepkörre is kitérnek ezek az írások. Szerintem ezeket kezdd el bújni, már csak azért is, mert a témában szereplő szakértő emberek írták őket segítő szándékkal.

És a helyedben elkezdenék úgy gondolkodni, hogy nem hagyom, hogy életem első 6 éve determinálja az összes továbbit. Ha eldöntöd magadban, hogy ezt az állapotot ez okozza, és nincs mit tenni, azzal felépítesz magadban egy gátat és tényleg szeretet, biztonság nélkül maradsz. El kell hinned, hogy képes vagy ezeket is megtapasztalni, átérezni.