Mindenki g@anyé, csak ő nem?

Ne ellenkezz vele!

Hallgasd végig, bólogass neki, kérdezz bele részletekbe amikor magyaráz valamit. Köszönd meg a segítségét, aztán fontold meg. Ha mégiscsak jónak tűnik, amit mond, akkor megfogadhatod és megcsinálhatod a dolgot úgy ahogyan ő mondta, ha arra a következtetésre jutottál, hogy az úgy nem lesz jó, nem kell vele vitázni, megcsinálod a dolgot a te variációd szerint. Kész. Vita elkerülve!

Az én apám is nárciztikus személyiség, megértem nehéz együtt élni ilyen személyiséggel. Mivel addig oké csöndben végig hallgatod (vagy fél szóból próbálsz gondolatot olvasni hisz oly egyértelmű az is) s nem vitázol viszont a kivitelezést keményen leellenőrzik, rajtadcsap mint egy bűnözőn az elkövetéskor aztán lelkiismeretet ket, patáliát csinál, duzzog sfelsértődik napokra--hetekre aztán kegyesen megbocsájt Ő s persze az az okos ak hangosabban s trágárabbul tud üvölteni (így nyilván ő nyer mgutaütésig mivel abba se szálsz bele értelmetlen lenne).

Ha a saját ügyedben jársz el s szerinted rossz a véleménye nem kell rá hallgatni.

Ha kerti.házi munka ami látványos pl: mit hova ültetni, rendetrakni, fűnyírás akármi amit ő is lát hát hagyd neki, nem érdemes.

Ahoz már leélt gondolom felnőtt emberként egy fél életet így, hogy megváltoztatni nem lehet. Mert az az Ő személyes világában nincs s soha nem is volt, hogy valakiről felismerje okosabb, vagy jobb tanácsot ad valamiben is mivel akkor a nárciztikus egyénisége nem tud tündökölni. Senki nem bírta/akarta te meg mint a lánya ezért kudarcból indulnál, fiatalabb, számára alá rendelt szerepből.

Én pl már beletörődtem, nem érdekel, nem engedem felé fel a mázam ha olyant akarna ami számomra hátrány, a többi nem érdekel. Nem miatta s az ő lelkivilága miatt. A sajátomért, hogy ne kelljen ugyanazt a kört futni mindig magamba hagyni rúgni, annyi idegeskedést, gyomorideget, feszűltséget nem ér egyszerűen. Idővel az életed neked is elkülönül tőle szerencsével más házba mész ahova te döntöd el beengeded-e őt vagy a tolakodó személyiségét.

Nem e nagyapámról írsz?

Na ő dettó ilyen személyiség! De talán még borzasztóbb!

Az én kedves nagyapám azt vallja az a valaki aki azt a munkát végzi amit ő egész életében: a földművelést, disznótartást, állattartás. Mi is termesztjük a növényt magunknak, de állítása szerint mégsem csinálunk semmit mondja ezt úgy, hogy sosem jön el hozzánk csak ha nagyon kell valami neki. Nekünk csak kutya macska volt egész életünkben állatok és folyton azt hangoztatta, hogy oltsuk le őket, mert minek 3 kutya? Bezzeg disznót azt nem tartunk! Mamám fejét mindig leordítja minden apróságért, mert mamám ilyen olyan hülye és még ettől "szebbeket" is mond rá. Kérdem én minek vannak már együtt kb 40 éve ha utálják egymást kb? Mivel régi felfogásúak persze hogy együtt kell maradni akármilyen szar, mert a vagyon is közös... Jó. Na a kedves nagyapám tovább menve mostanában engem hord le, élősködőnek nevezett már nem egyszer (ő aki soha semmiben nem támogatott, mintha az ő pénzéből élnénk), ha Mama ad nekünk valamit enni, akkor azt is irigyli mint a héja nézi hogy mit kapunk...

Engem abszolút lenéz, én neki egy senki vagyok. Anyámat is kitagadta nem egyszer. Tesómat talán jobban szereti egy kicsivel mert ő nem mond neki ellent... Én ezzel szemben már akkor sem adok neki igazat ha netán mégis olyat mond! Idáig fajult vele a helyzet. De az a baj, hogy anyámon is látom, hogy nagyon kezd hasonlítani az apjára. Sosem jó neki semmi, tisztára olyan mint ő már lassan teljesen. Ez borzasztó!

A tapasztalatom:

nem lehet rá hatni! Egyikre sem! Anyámra természetesen próbáltam hatni, de zero sikerrel. Nagyapámat meg sem próbáltam soha, látni sem igen birom. Sosem szólok hozzá kb, csak ha nagyon muszáj.