Hogyan lehet valaki mára senki számodra amikor régen ő volt a mindened?

Nem baj, nem hiszem, hogy baj lenne. Gyerekkorom zenéi is meghatnak, pedig már rég kinőttem a gyerekkorból.

Egy elhunyt baráthoz vagy rokonhoz kapcsolódó zene is meghathat, akkor is, ha már túl vagy a gyászon. Ez nem is kérdés.

Az a nem mindegy, hogy mit érzel ilyenkor? Kellemesen, nosztalgikusan hatódsz meg, vagy erős veszteséget, vágyódást és fájdalmat élsz meg?

Ez körülbelül olyan, hogy régen sokszor voltam szerelmes, igaz 1 évig tartott majdnem mindegyik. Plátóiak voltak azok, mind egytől egyig, igaz jelenleg is csak ez jutott. Lényeg a lényeg, mindegyiknél azt mondtam: örökké szeretlek! Ahhoz képest, ma már meg se ismerem némelyik egyént akiért annyira oda voltam korábban. Szép volt, jó volt, elmúlt.

Pár éve volt egy komolyabb kapcsolatom, de aztán szakítás lett a vége. Kiszerettem belőle még a kapcsolat alatt. Mikor találkoztam vele szakítás után először 2 hónapra rá, úgy beszélgettem vele, mintha büdös életben nem lettünk volna együtt. Mint akinek kitörölték az emlékeit. Semmi kötődést nem éreztem. De nem felejtettem el, hogy milyen volt, olyan amilyen... De mivel látom, hogy azóta sem változott semmit, hát nem is akarok vele beszélgetni sem, a hülyeségeit hallgatni megint!

Nálam remekül ment!

Hidd el, nem olyan nehéz dolog ha már nem szereted!

Ha azért szakítok, vagy lesz vége hamar, mert megbánt a másik, és kiábránudlok, megutálom, hogy elfelejtsem, akkor később se fogom tudni szeretni vagy jópofizva beszélni vele.

Akik közös döntéssel szakítanak, mert látják , hogy nem megy, de nem fáj nekik, akkor lehet szerintem jobb a kapcsolat, de sérülések után nem.

Így lehet. Nekem így lettek.