Ki hány évesen és mi okból költözöttel el otthonról, ill aki még otthon lakik, miért és mikor szándékozik elköltözni?

Szia:)

Nem vagyok még költözésnél mert fiatal vagyok de leírom gondolatomat neked:)

Én 16 leszek,most kezdem a közép sulit 17-én ( Olaszban fogok tanulni csak azért:))

3 éves a suli szóval akkor amikor befejezem leszek 19,de ha tovább tanulok akkor 5 év,akkor 21 leszek. Én suli után szeretnék elköltözni barátommal,mert amig suliba járok miért költöznék el? addig is munkát vállalok suli mellett:) szerintem nem késő valaki még 40 éves korában is ott lakik a szüleinél. barátom már költözött el,alig akarták elengedni,meg miaz hogy elköltözik... szülei ilyen maradiak.. hogy a "kicsi" fiuk elmegy otthonról... elmúlt már réges rég 18 :D Na a lényeg. Én suli után szeretnék költözni,és amikor lesz egy biztos állásom.. Nem akarok bele menni az ismeretlenbe munka és minden nélkül:)

16L

24 évesen, de már előtte is volt pár hét/hónap amikor nem otthon laktam csak azok a dolgok annyira nem jöttek össze így akkor visszaköltöztem. Most 10 hónapja élem külön az életem félig évig albérletben voltam, most egy ilyen munkásszállón vagyok külföldön. Nem bírtam már a szüleim állandó veszekedéseit és nem is akarok visszamenni, pedig a lehetőségem most is megvan. Egyedülálló vagyok egyébként.

24/F

21 éves vagyok, és otthon lakom, csinálom a főiskolát, mellette dolgozom, amikor adódik valami. 22 éves koromra fogok végezni, és azt tervezem utána is otthon maradok, legalább addig, hogy valamennyit félre tudjak tenni. Ha azonnal albérletbe mennék, amint lenne munkám az minden pénzem elvinné! De nem is vágyok albérletbe, azt csak átmeneti 1-2 éves megoldásnak tudnám elképzelni. Mindig családcentrikus voltam, úgyhogy kertes házat szeretnék, akár régebbi stílusút,akár kisebbet, akár kevésbé jó környéken, de legyen egy kis kert, ahol majd a leendő gyerekeim tudnak játszani! Ha albérletbe mennék rögtön a suli után, szinte semmit se tudnék a házra félre tenni, ha pedig itthon maradok, akkor mindjárt egyszerűbb a helyzet. A szüleim egyébként ugyanezen a véleményen vannak, hogy felesleges az albérlet, sőt csak eleszi az ember pénzét. Nem mondom, ha rossz lenne velük a kapcsolatom biztos elmennék minél hamarabb, de nincs erről szó. Viszonylag nagy házban élünk, nekik nem probléma, hogy otthon lakom, sőt örülnek neki, én meg besegítek ahol tudok, amikor meg lesz teljes állásom, akkor a fizetésem egy részét odaadom majd nekik. Egyébként az ismerőseim akik külön laknak albérletben, és korombeliek, mind úgy kerültek el otthonról, hogy tovább tanulás miatt mentek egy másik városba, és a kezdetektől a mai napig a szüleik fizetik az albérletet. Később meg reménykednek, hogy abban a városban lesz munkájuk, és akkor már ők tartják fent az albérletet. Olyan ismerőseim is vannak, akik lakást kaptak érettségi után. A mi családunk ezt nem tudja megengedni magának, viszont én ezt nem is nevezném önállóságnak...

Most komolyan miből tudna az ember félretenni, huszonegy-két évesen ha még tanul?? Nekem a számlámon kb. 2 havi lakbér ára lenne meg, de akkor még nincsenek bútoraim meg egyéb dolgaim, mert a legtöbb albérlet ugye bútorozatlan...Kapom az ösztöndíjat, meg ami jön néha a munámból, ennyi az összbevételem! Ebből tudtam ezt a minimális összeget félretenni, de alig tudok félre tenni, mert megveszem a sulihoz a bérletemet (bejárós vagyok így kell egy távolsági, meg egy helyi járati), aztán tisztaságikat veszek magamnak, némi kaját, és már el is ment ez az összeg.

Az összes ismerősöm, aki hasonló anyagi szinten van, mint én, azok a szüleiknél laknak,besegítenek otthon meg próbálnak félretenni. Kivétel 3 ismerősöm. Egyik egy fiatal pár, ők minden áron össze akartak költözni, 2 éve együttélnek egy budapesti kis lakásba, mindketten jóval a végzettségük alatt találtak munkát (egyik diplomás, másiknak felsőfokúja van, ugyanott dolgoznak, olyan helyen ahová nyolc általános végzettség kell...)Azt tudni kell, hogy mindkettőnek tucatvégzettsége van, de a szüleik támogatták volna őket, hogy továbbtanuljanak, viszont akkor nem tudtak volna összeköltözni. Ezt választották, és jó h_lyék voltak. Azt mondták majd tanulnak a munka mellett, persze a sok munka mellett meg a háztartás vezetés mellett nem hogy tanulni nincs idejük, de arra se, hogy esetleg más jobb állást találjanak maguknak! Hónapról hónapra élnek, a 2 év alatt pedig hatszor költöztek, mert folyamat teszik ki őket, ilyen- olyan okokból az albérletekből! Másik ismerősöm meg nagyon rossz családi körülményekből ment albérletbe. A lakást nem tudta egyedül fenntartani, és ez volt a legfőbb ok, amiért vállalta (ő mondta így nekem, nem feltételezés), hogy összeköltözik a barátjával, akinek saját lakása van!

Valahogy így egyik utat se akarom magamnak. Még van egy ismerősöm, akinek 18 éves korára lett lakása. Ő nagyobb összeget örökölt, abból vette. Erre se vágyom, hogy meghaljon valakim, és úgy jussak lakáshoz!

Marad a spórolás! Nem szégyen szerintem otthon lakni, főleg, ha amennyire tudsz besegítesz, akkor egyáltalán nem. A család azért van, hogy támogassák egymást a felek!!!

Más lenne ha nem tanulnál, nem is dolgoznál és csak úgy tengenél- lengenél a világban, nem is akarnál tanulni- dolgozni, de követelnéd, hogy tartsanak el...De erről gondolom a te esetedben is szó sincs, mint ahogy a legtöbb huszonéves esetében nem a lustaságról van szó!

23 évesen albérletbe..1 másik lánnyal..majd amikor végeztem az egyetemmel vissza a szüleimhez, ugyanis nem találtam állást több hónapon keresztül (csak diákmunkám volt, abból meg nem tudtam tovább fenntartani egyedül egy lakást).

Most 28 éves vagyok és azóta is a szüleimnél élek, sajnos amíg nem lesz normális kapcsolatom, ez így is marad, mert 76 ezer ft-os fizetésből nem tudnék albérletet + rezsit, megélhetést fizetni egymagam.

Én 18 évesen költöztem el vidékről a nagyvárosunkba!

A jobb megélhetés és jobb élet reményében!

Valamelyest be is jött, azóta több év telt el, tavaly hozzám költözött az anyukám és az öcsém is!

15 évesen költöztem össze párommal, családi erőszak miatt jöttem el sok hercehurca után... azóta is jól vagyunk, szintén tatabányaiak, és csórók vagyunk :D

19L

21 éves vagyok, otthon élek, a város, ahol lakom, itt van az iskolám, nincs párkapcsolatom, nem látom értelmét a költözésnek.

Több korombeli is a szüleivel lakik, akik nem azok a vőlegényükkel, vagy férjükkel. De ha nincs pasi, akkor maradnak otthon.

27 évesen költöztem el otthonról. Akkor költöztünk össze a jelenlegi férjemmel.

Előtte, amíg nem volt komoly kapcsolatom, értelmetlennek tartottam volna az elköltözést. Igazából fel sem merült bennem. Minden bizonnyal azért, mert édesapám meghalt, édesanyámmal ketten éltünk. Teljesen h...ség lett volna elköltöznöm, azért, hogy anya is és én is külön-külön tartsunk fenn egy-egy lakást+én még fizethettem volna az albérleti díjat is, csak azért, hogy elmondhassam, hogy már nem a szüleimmel élek.

Az önállóság pedig valóban nem akkor kezdődik, amikor az ember kirepül a szülőktől. Velük együtt élve is lehet önálló lenni.

Eloszor 16 evesen koltoztem a legjobb baratnomhoz. (menekultem a csaladi gondok elol) akkoriban meg anyuci tamogatasaval es suli melett dolgoztam. Majd 18 evesen erettsegi utan 2 honap 12 orazas egy gyarban aztan irany kulfold. Azota is itt vagyok. Bar egyik szulom itt el a masik otthon 18 eves korom ota egyikuk tamogatasara sincs szugsegem. Sot ha tehetem en segitek rajtuk. Most 20 eves vagyok. Remelhetoleg 3 de max 5 ev mulva sajat lakasom es autom lesz.

Nem az a lenyeg ki mit mond... Mindig csak azt nezd Neked mi a legjobb!!!