Szerintetek túl reagálom vagy tényleg kezelésre szorul az anyukám?

Elmondhatod neki, hogy nem megy az együttélés, van munkahelye, nem vagy már gyerek, költözzön albérletbe. Az öcséd maradhat amíg ő saját lábára nem áll.

Nem kell ezt haragban tenni, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Nekem is volt zavarodott időszakom, akkor egy félresikerült kapcsolat után voltam, bele voltam a virtuális életembe és a jóskártyákba fordulva, kb. olyan beteges szinten, mint anyukád. Én akkor iszonyú magányosnak, meg nem értettnek éreztem magam, és vágytam a szeretetre, szerelemre, amit az exben hittem realizálódni, hittem benne, hogy ő az Igazi, csak ő még nem tudja, de valahogy úgyis rá fogom ébreszteni. Szóval beteges dolog, én akkor a szüleimnél éltem, és majdhogynem az öngyilkosságig sodródtam a hülyeséggel. Elkezdtek velem beszélgetni, de nem lefitymálóan, vagy kioktatóan, hanem odafigyelően, megértően ... gyakorlatilag addig beszélgettünk (persze nem egy alkalommal), míg én magam ki nem beszéltem magamból azt a fojtogató érzést, aminek a hatására lettem olyan zavarodott...

Direktbe nem tudod anyukádat jobb belátásra bírni, ne is próbáld, próbáld inkább beszéltetni, meséltetni, kérdezd a "szerelméről", de ne hülyézd le, amiért üldözi, hanem csak kérdezgesd, miért épp ő, és mit keres benne, mit lát benne, mit vár az életétől, ő hogyan éli meg a dolgokat... Ha van türelmed hozzá, legyél a bizalmasa, a "barátnője". Szerintem sokat segíthet. Azzal, hogy megmondod neki, hogy hülyeség a jóskártya, stb, csak annyit érsz el, hogy mégjobban begubózik, még jobban belefordul a virtuális világába.

Az előző vagyok.

Hozzáteszem, én sajnállak nagyon most, mert nagyon nehéz a dolgod, mert tudom, mennyire nem fontos most anyukádnak a külvilág, meg hogy mi történik benne. Viszont helyre kell tennie magát és minden újra rendben lesz, csak ezt a hülye időszakot kellene átvészelni valahogy. Hiszek benne, hogy sikerül, csak ne add fel. Neked is össze kell ehhez szedned magad, mert nem szabad elveszítened a türelmedet, úgyhogy akkor kezd bele a beszélgetésekbe, ha már te is készen állsz rá lelkileg, és van türelmed. Szóval ehhez neked kell először nézőpontot váltanod. Nagyon szorítok neked és kívánom, hogy soha az életben többször ne kelljen ilyesmit átélned azzal, akit szeretsz és akire szükséged van. Megterhelő nagyon. Szurkolok nektek!

Igen, sztem is kezelésre szorul.

Nem tudom merre laktok, de mindenhol az országban van területileg illetékes Családsegítő. Ott segítenek mindenféle ügyben, van ingyenes pszichológus is, járhatna terápiára, ha rá tudnád venni, hogy elmenjen.

Akár együtt is mehettek eleinte, hisz ez téged is megvisel, tényleg te is kezelésre szorulsz szinte, neked se ártana egy kis beszélgetés, neki pedig szakszerűen esetleg sikerülne felnyitni a szemét, mert Te tuti nem érsz el nála semmit sajnos...:-((

Itt csak az a gond, hogy ahogy olvasom a soraidat, Anyukád nem belátó, nem érzékeli, hogy gáz van...nem tudom ilyenkor mi van, de mindenképp menj el, és beszéj vkivel, ha Őt nem is tudod elcipelni, legalább Neked talán segítenek abban, hogy hogy lehetne rá hatni vhogy...

Kitartást!