Szerinte ez nem bántalmazás. Tényleg én reagálom túl?

Tegnap mennem kellett valahova,de mérges lettem valami miatt és azt mondtam,hogy nem megyek sehova.Majd megcsináltam páromnak a kaját ,felöltöztem és el akartam indulni,akkor,mikor alapból kellett volna.Párom beállt elém,hogy én lusta vagyok,meg nem megyek sehova.Nem engedett ki az ajtón...Ideges lettem és mondtam neki,hogy hagyjon békén,de csak beszélt.Kiakadtam és lerogytam az ágyra sírva,ő meg vigyorogva kérdezte,hogy szerintem a sírásommal elérek-e valamit,meg hogy jól esik-e nekem,hogy ezt csinálom.

Kimentem a konyhába kicsit lenyugodni,meg inni egy pohár vizet.Mikor visszamentem,elkezdte magyarázni,hogy én milyen trehány vagyok meg lusta mg sorolhatnám.(megjegyzem,hogy mindig rend van,meg főtt kaja meg minden a elé van rakva.)

Ekkor már kiakadtam és felemeltem a hangom,hogy hagyjon békén.

Erre megdobott,meglökött,megrángatott...

Utána megint meglökött én meg reflexből pofon vágtam.Nem akartam,de annyira megijedtem hirtelen,hogy csak úgy jött magától.

Akkor észhez tért.Beszéltünk,ígérgetett.

Ma megint meghülyült,azt mondta,hogy ne pofázzak,mrt nem tudja mit csinál velem.Most alszik,én meg tiszta ideg vagyok.

Elhagyjam vagy maradjak vele és próbáljuk megbeszélni?

3 éve élünk együtt....