Ti mit tennétek? Hallgatnátok a szívetekre? (fontos)

Szia!

Hát én fix, hogy nem mennék.

Nem felsőbbrendűségből mondom, de létezik az a határ, ami már minden ember számára megalázó, nemhogy egy két diplomás nő számára. 30 ezer forint?? Ez nevetséges, még teljes ellátás mellett is. Mégis milyen az a teljes ellátás, ha csak ennyit tudnak adni? Nem azért izzadtál vért a záróvizsgáért, tanultál át karácsonyokat, hogy porig alázzanak.

Nem tudom Magyarország melyik részén élsz, de nézz szét jobban, nekem rengeteg szociális munkás ismerősöm el tudott helyezkedni.

A helyedben mennék! Ùgyanis éppen a szociális pálya nem a pénzröl szól, hanem csak az tudja csinálni, akinek az érzései egyensúlyban vannak, és értelmesnek látja azt, amit csinál.

Ezen kivül:

1. Mo-on (és Ausztriában) NEM kaptál munkahelyet, ez azt jelenti, hogy esetleg még 5-10 évig csak keresgetsz, és értelmetlenül telnek az éveid.

2. Erdélyben VAN egy hely, ahol el tudsz indulni. Ha elfogadod, az nem jelenti azt, hogy életed végéid oda vagy kötve, ha nem tetszik, még mindig tudsz (onnan is) más helyet keresni és ha sikerül jobbat találni, akkor tovább tudsz állni.

3. Az, hogy a szülöktöl távol kell élned - még ha eleinte nehéz is - csak elönyödre válik, ilyen idösen már igencsak javasolt külön költözni és önállósodni.

4. A legfontosabb, hogy magaddal legyél elégedett, mert ez a boldog, kiegyensúlyozott élet alapja.

Ezeket úgy írom, hogy 55 éves nö vagyok, négy hasonló korú gyerekkel (20 és 26 közöttiek), akiket hasonló esetben gondolkodás nélkül elinditanék ezen az úton.

(Illetve részben már el is indultak hasonló - nem kifizetödö - vonalon)